Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

Görög-keleti egyház hitközségi vagyonának felosztása 225 Kitűnik mindezekből, hogy a brassói románok a peres egyház administratiójára és tulajdonára semmi részben sem nyertek jogot az alapitóktól. Megalakulván pedig az uj egyházközség, ennek beleegyezése nélkül ők az egyházban jogokat törvényesen nem szerezhettek. De hogy ők a kérdéses egyházra a görög egyházközségtől valamely jogot szereztek volna, nincs bizonyítva a további felmutatott okiratokkal, melyek nem is a brassói románok és görögök közt, hanem az egyház administratiója, nevezetesen a templom homlokzatára irt inscriptio, a gondnokok választása s megszámoltatása, továbbá papválasztás, egy román lelkész alkalmazása és a román szertartás megengedése vagy eltiltása kérdéseiben ismét csak a polgár-görögök s a görög compánia, majd meg a püspök s a görögök közt évtizedeken át folyt vitákra vonatkoznak. Az uj inscriptio éppen a kizárólagos görög nemzetiségi jelleg mellett leghevesebben buzgólkodó görög compánia kérelmére rendeltetett el felsőbb helyről A) a. szerint 1792-ben, s annak éle csak a polgárgörögök ellen volt irányozva, kik az első fentebb közölt feliratban saját tulajdonjoguk kifejezését látták, de a templom görög nemzetiségi jellegén az uj felirat nem változtatott s nem változtathatott semmit. — Papot és curatorokat az egyházba választani csak a görögök voltak jogosítva az 1800. évi ápril 3. és 24-én kelt és 31. sz. alatti kanczelláriai udv. rendeletek szerint is, és ha a Kk. alatti rendelet a görög compániába a 6. sz. a. kiváltságlevél 7. pontja ellenére tagokul felvett románoknak, tehát csak mint a compánia tagjainak a múltra nézve elnézően és kivételesen választási jogot engedett is : ebből a felp.-ek most, midőn a görög compánia létezni már régen megszűnt, érvet annál kevésbbé meríthetnek, mert ugyanazon rendelet hivatkozva a 31. sz. a. rendeletre kimondta, hogy* a compániába fel nem vett s a kiváltságlevél értelmében jövőre fel sem vehető románok választói jcggal nem birnak; a 31. sz. alatti rendeletben pedig kimondatott, hogy a templom fentartása s administratiója az oláhok kizárásával egyedül a görög községet illeti. (Communitatem graecum cui soli, non autem Valachis, conservatio et administratio hujus templi competit.) Ez volt a görög egyházközségnek álláspontja s ennek jogosságát ismerték el az emiitett felsőbb rendeletek, valamint elismerte azt korábban az erdélyi kir. kormányszék is, midőn 1792-ben kelt 15. sz. a. rendeletével szavazást kivánt az oláh pap megtartása vagy meg nem tartása felett. Ezen szavazásban csak a görögök vettek részt és a nagy többség 16. sz. szerint az oláh pap megtartása ellen szavazott. Nem is tudott a román lithurgia állandóságra vergődni, miután az e tárgyban kelt U. a. egyezményt, mely csak Dsanly és Panos által íratott alá, a görögök 9. sz. szerint nem fogadták el, s miután az 1797. évi 3057. számú kanczelláriai rendelet (22. sz. alatt) kimondta, hogy az e tárgyban kelt korábbi intézkedésektől el kell állani (peritus recedendum). Általában kitűnik a perbeli iratokból, hogy az egyházközség soha Döntvénytár. ' 15