Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)
154 Közös tulajdon 1881. évi LX. t.-cz. 149. §. szerint is jogosított volt arra, hogy a kérdés alatti terményeket elvehesse, miután azok a 1882. év tavaszán, akkor t. i. mikor a megvett fekvőség alperesnek birtokába adatott, sem állagok sérelme, sem pedig értékük nevezetes csökkenése nélkül elválaszthatók nem voltak. (1885. február 7-én 162. sz.) C: A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsobiróság ítélete indokolásánál fogva és azért hagyatik helyben : mert a peres felek között felmerült vitás kérdés az 1881. évi LX. t.-cz. 256. §-a a) pontja értelmében ezen törvényczikkben foglaltak szerint bírálandó el. Azon törvény 181. §-ához képest pedig joga volt felperesnek mint bérlőnek avagy ezzel hasonló szempont alá eső feles müvelőnek a saját részét képező terméshez, illetve az elvett termést helyettesítő értékhez. Az 1881 :LX. t.-cz. 149. §-a pedig azért nem alkalmazható, mert a per adatai által bizonyítva van, hogy az alperes által elfoglalt termés nem a végrehajtást szenvedett tulajdona volt. (1885. június 24-én, 3596. szám.) = A C. 1885. július 14-én 3624. sz. a. kimondotta, hogy a felében való mivelésre irányuló szerződés által nem adatik át az ingatlan a feles birtokána, valamint nem adatik át a haszonélvezeti jog birtoklása sem a felesnek, hanem a hazai joggyakorlat szerint csak szolgálat és munka teljesité;e iránti szerződés jön létre, melynek alapján jelesül a haszonélvezetbe való visszahelyezésnek sincs helye. A feles mivelésre irányuló szerződés tekintetében lásd a C. 1887. decz. 20-án 8595. sz. a. kelt, továbbá a C, mint felülvizsgálati bíróság I. G. 64/1897. sz. határozatát (1897. ápril 28.) és G. 147- sz. határozatát (1901- május 9.) a kötelmi jogot tárgyazó részben. Közös ingatlannak elkülönített birtoklása. 231 Kassai T. : A peres ingatlan V5 részben a felperes tkvi tulajdonát képezi és ebből az alább előadott tényállás fenn nem forgása esetén az következnék, hogy a felperesnek a most megjelölt ingatlannak közösben V.-, részben birtoklása iránti keresete jogos alappal bir. Minthogy azonban beigazoltnak veendő, hogy a felperes és jogelőde között a per tárgyát képező belsőség elkülönített birtoklására nézve a felek részéről elismert tényleges birtoklásnak megfelelő egyezség jött létre, eme tényállás mellett pedig tekintettel arra, hogy az egyezségnek megfelelő elkülönített tényleges birtoklástól eltérő birtoklást az ingatlanságra vonatkozó tkvi vagyonközösség megszüntetése nélkül a peres felek egyike sincs jogosítva szorgalmazni, a tkvi vagyonközösség megszüntetését pedi& a felperes keresetében nem szorgalmazta, felperes keresetének igazolt 4/r, részben való tkvi tulajdonjoga daczára sem volt hely adható, s az alsóbiróság Ítéletét ehhez képest megváltoztatni kellett (99. febr. 27. 4340.) — C. : A másodbiróság Ítélete indokainál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert a per adatai alapján a másodbiróság által helyesen megállapított azzal a ténykörülménynyel szemben, hogy felperes és alperes jogelődje, T. J., a szüleiktől reájuk háramlott kereseti belsőséget maguk között természetben tényleg meg-