Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

150 A tulajdonjog tartalma, alanya, tárgya adja a tanú a hosszabb idomulásban. Kiegészíti s megerősíti azonban ezen tanu vallomását W. Ferencz tanú hit alatti határozott vallomása, melyből kitűnik, hogy néh. F. Lipót és felp. közös családi sírboltot kívántak felállítani. A 27143. sz. kérvényhez becsatolt kivonat igazolja, s ezt a felek előadása is megerősíti, hogy ezen sírboltba helyeztetett át felp. már korábban elhalt atyjának és E. nevü leányának teteme, ami arra utal, hogy néh. F. Lipót a sírboltot nem csak a maga részére felállított, hanem felp.-sel közös családi sírboltnak tekintette. Ezen tényeket perdöntő jellegűvé teszi az, hogy néh. F. Lipót a sírboltnak ily felhasználása ellen életében nem tiltakozott, ezt az alp.-ek nem bizonyították, de nem állították azt sem, hogy F. Lipót az életében kizárólag az ő személyéhez kötött tiltakozás megtételében a sírbolt ilyként való felhasználásának megtámadásában gátolva vagy akadályozva volt volna, sőt alp.-ek szerint a tetemek áthelyezésének költségeit is néh. F. Lipót fedezte s igy a sírboltnak ily felhasználásába nyilván beleegyezett, ahhoz hozzájárult. Ily körülmények közt az e részben jogosított F. Lipót halála után tőle származtatott jogon alp.-ek nem tiltakozhatnak többé, a fentieknél fogva közösnek tekintendő családi sírbolt közös használata ellen. Ezen kiemelt döntő szempontokkal szemben közömbös az, hogy a sirbolíkönyvbe a sírbolt vételárát, helyesen a használati dijat fizető F. Lipót neve Íratott be, valamint az is, hogy a sírbolt egyes alkatrészeinek elkészítéséről szóló számlák kinek nevére állíttattak ki. Nincs jelentősége azon ténynek sem, hogy a sírbolt vasrácsának kulcsa A. Edéné alp. kezénél van, mert a vasrácsot F. Lipót halála után, saját előadása szerint, A. Ede készítvén, azon körülmény, hogy a vasrács kulcsa A. Edéné kezéhez került, kizárólag alp.-eknek önkényes s nem néhai F. Lipót [tényei s igy ebből felp. keresete ellenében indok nem meríthető. De nem döntő az sem, hogy a sírbolt területének használati diját s a felállítás költségeinek bizonyos részét felp. kifizette-e vagy sem, s e részben a főesküvel való bizonyítás azért mellőztetett, mert alp.-ek ez irányban viszonkeresetet nem támasztottak s a per tárgyának természetére való figyelemmel ezzel a kölcsönös teljesítés feltételezését megállapító jogszabály kapcsolatba nem hozható. Felp. keresetének tehát a rendelkező rész értelmében helyt kellett adni. Hogy a használati jog mily arányban illeti a peres feleket, ítélet tárgyává nem tétetett. Az ugyanis, hogy két család közös sírboltja a családok részéről mily terjedelemben vétetik igénybe, a családokban beállott halálesetektől s igy előre meg nem határozható körülményektől függ. A közös családi sírbolt az elhalt családtagok tetemeinek elhelyezésére szolgálván, a sírbolt igénybevételének csak a befogadási képesség szab korlátot, s a sírboltot a családok a beállott halálozások esetén arra való tekintet nélkül vehetik igénybe, hogy mennyi az egyik, vagy másik családban a halálesetek száma. Az ellenkező felfogás eltérne a sírboltok rendeltetésétől és czéljától. Ez okból a használati jogosultságot a családok