Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A tulajdonjog alanya 143 A jóhiszemű építkező joga a beruházásokra. 219 Győri T.: A jóhiszemű épitkező a földtulajdonostól, a kinek telkére épített, szükséges és hasznos költségeinek megtérítését még abban az esetben is követelheti, ha az építkezés a földtulajdonos tudta és akarata nélkül történt volna, annyival inkább követelheti azt a fél, aki a telektulajdonos tudtával és beleegyezésével épített annak telkére. A fenforgó esetben alperes beismerte azt, hogy felperesnek megengedte, miszerint az ő telkére kovácsműhelyt építsen, beismerte továbbá, hogy a műhely felépülte után a telket harmadik személynek eladta. Az épitésnek megengedéséből magából következik az építésre jogosultnak használati joga az épület fennállásának tartamára. Alperest terhelte tehát annak a bizonyítása, hogy az épitett műhely használatára nézve felperest korlátozta. Minthogy azonban alperes ily korlátozást nem bizonyított s illetve nem bizonyította azt az állítását, hogy a műhelyt felperes egy évi lakbér fejében tartozott volna alperes részére felállítani: ennélfogva a műhely épületnek korlátlan használati joga illetvén felperest, amennyiben ezt alperes ama ténye következtében, hogy ez a telket a tartozékát képező mühelylyel együtt harmadik slzemélynek eladta, nem érvényesítheti, alperestől arra az építésre tett kiadásait jogosan követelheti. (1894. aug. 29. 3735. sz.) — C: HL (1896. jun. 31. 12043/94.) = E határozat is az osztr. polg. tkv. 418. §-ának — melyet joggyakorlatunk az orszb. ért. 21. §-a alapján hatályban lévőnek tekint — egyik alkalmazása. A jóhiszemű birtokosnak a beruházásokra való joga tekintetében lásd fent 135., 136. sz. Alkotórész tulajdona. 220 C: A felp. felülvizsgálati kérelme annyiban alapos, a mennyiben azt panaszolja hogy a felebbezési bíróság az 1881. évi LX. tcz. 149. §-ában foglalt anyagi jogszabályt megsértette. Ugyanis: a felebbezési bíróság ítéleti tényállásából kitetszik, hogy 3, felülfoglalt sinek, a talpfák, összefogó vasak, szegek és csavarok nem külön önálló dolgok, hanem egy összetett dolognak, egy vasúti vonalnak alkotórészei, mely a felp. gondnokoltja által bírói árverésen megvett ingatlannak, mint fődolognak — és nem csupán a dolgot ideiglenesen használó egyénnek — gazdasági czéljaira szolgál s a fődologgal a rendeltetésének megfelelő állandó külső viszonyban van. Ebből a tényállásból pedig jogilag következik, hogy ez a vasútvonal — a mint ezt a felebbezési bíróság is indokolásban helyesen kifejtette — a megvett ingatlannak tartozéka. A felebbezési bíróságnak az a jogi döntése tehát, hogy ennek ellenére ezt a tartozékot —• a fentebb id. törvényszakasz rendelkezéséhez képest — az ingatlannal együtt a felp. gondnokoltja, mint árverési vevő által megvettnek nem Ítélte — nyilván téves.