Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

A tulajdonjog alanya 137 nak, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlanokat végrehajtási elárvereztetésük esetében megvehessék, amiből nyilvánvaló, hogy a jelzálogszerzési képesség szoros összefüggésben áll az ingatlanok tulajdonának szerzéséhez való képességgel. Az ekként alakult helyzetnek a hatása alatt képződött 1861. évben a telekkönyvi hatóságoknak az a gyakorlata, mely szerint a katholikus egyházak, egyházi testületek s egyházi személyek részérői történt tulajdonszerzések alapján részükre a tulajdonjogot a legfelsőbb jóváhagyás igazolása nélkül is bekebeleztessék. A felsőbb bíróságok részéről is helyesnek talált e gyakorlat alapján a katholikus egyházak, testületek s egyházi személyek a legfelsőbb jóváhagyás kieszközlése nélkül jelentékeny értékű ingatlanok telekkönyvi tulajdonosaivá váltak anélkül, hogy ez ellen bármely oldalról is felszólalás történt volna, mely bevégzett tényekkel szemben e tulajdonszerzések érvényessége az adott viszonyok között többé kérdés tárgyává sem tehető. Fordulnak elő ugyan esetek, melyekben az illető egyházak s egyházi testületek a részükről kötött jelentékenyebb adásvételi jogügyletek legfelsőbb jóváhagyását kieszközölték; ennek azonban az érvényesség magánjogi kérdésének felvetése nélkül annyiban volt és jelenleg is annyiban van jelentősége, amenynyiben a jóváhagyás iránti kérelem a legfőbb kegyúri jogból, illetve az abban foglalt főfelügyeleti és ellenőrzési jogból folyó szempontokban találja indokát. Végül megjegyeztetik, hogy a jelen határozat csakis a holtkézről szóló törvényeken alapult szerzésképességi hiány megszűnésére vonatkozván, ezzel némely szerzeteknek saját rendszabályaikból, vagy egyáltalában a befogadás közjogi hiányából folyó szerzési képtelensége nem érintetik. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polgári szakosztályainak 1896. évi február hó 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi márczius hó 28-án tartott teljes ülésben. A győri kir. ítélőtáblának 15. sz. polgári határozata. 210 Randweg Mihályné Szuper Anna hagyatéki ügyében a kőszegi kir. járásbíróság megtagadta a hagyatéknak az örökösök között létrejött egyezség értelmében leendő átadását azzal az indokolással, hogy az örökösök egyike, — Randweg Mihály kegyesrendi szerzetes, — mint ilyen, ingatlan vagyon szerzését tiltó törvény hatálya alatt áll, s hogy ennélfogva a bíróság olyan egyezség alapján, a melynek értelmében a szerzetes ingatlan vagyont törvényes örökösödés utján kapna osztályrészül, átadó határozatot nem. hozhat, hanem az