Magánjog 1. kötet, Személyjog és dologjog (Budapest, 1904)

126 A tulajdonjog tartalma, alanya, tárgya nélkül megilletvén, az örökhagyó életben maradásának reményében és feltétele alatt előre íizetett haszonbéri összeg az ő megnyílt joginál fogva tartozatlanul fizetetté vált s az örökösök az ő kárávai nem gazdagodhatnak. (1885. június 15. 12313. sz.) C. : A budapesti kir. Ítélőtábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1886. ápr. 1. 299. sz.) Kölcsöndij a tulajdon tárgyát képező dolog használatáért. 200 0. mint felülvizsgálati bíróság: Felperesal: felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Indokok: A felebbezési bíróság helyesnek fogadta el a bizonyításnak az elsőbiróság Ítéletében foglalt eredményét. E szerint tényként van megállapítva, hogy S. I. a részére engedélyezett kézizálogkölcsönüzlet biztositékául tette le azt a két darab, egyenként 1000 frt névértékű aranyjáradék kötvényt, melyet özv. S. I.-né, amidőn az üzlet férje elhunyta után reá ruháztatott, továbbra is biztosítékul hagyott, és amely az ez ellen vezetett végrehajtás alkalmával foglalás alá vétetett; továbbá, hogy ugyanezt a két darab kötvényt 'S. I.-nak alperes czég adta oly feltétellel, hogy neki S. I. 5% kölcsöndijat fizet, a kötvények értékének megfelelő váltót ad, s a kötvények isizelvényeit vagy azok értékét kiszolgáltatja. Tényként van megállapítva a felebbezési bíróság ítéletében az is, hogy özv. S. L-né ellen a végrehajtás ama követelés miatt vezettetett, iaynely a kötvények névértékéről kiállított váltón alapul. Felperesek, mint S. I. örökösei a tényállás szerint igényüket albból származtatják, hogy a váltó adásával jogelődük a két kötvényt vétel utján tulajdonul megszerezte, ellenben alperesnek a védekezése az, hogy a váltó csakis fedezetül adatott, és hogy közte és S. I. között a két kötvényre nézve nem vétel, hanem haszonkölcsönügylet jött létre. Az a két rendbeli tény, hogy a biztosítékul letett kötvény után S. I. köicsöndijf-t fizetni, s a lejárt szelvényeket az alperesi czégnek kiadni tartozott, ellene szól annak, hogy felperesek jogelőde S. I. a, két kötvényre vételügyletet kötött, mert a vételből eredő tulajdonjog lényegével ellenkezik az, hogy a tulajdonos saját dolgától másnak kölcsöndijat fizessen s a megvett dolog jövedelméről ne rendelkezzék. De másrészről nincs is megállapítva a felebbezési bíróság ítéletében oly tény, melyből jogilag az következnék, hogy S. I. a váltót fizetés fejében adta, sőt az sincs megállapítva, hogy attól az időtől kezdve, midőn a két kötvény az özv. S. I.-né javára szolgáló biztosítékká vált, felperesek jogelőde továbbra is váltókötelezettségben maradt, avagy annak váltókötelezettsége alapján felperesek a váltó értékét kifizették. Nincs tehát ténybeli alap arra sem, hogy az ügylet léttrejöttekor, mely(TŐl felperesek azt vitatják, hogy az vétel volt, a vételi szerződés lényegéhez tartozó vételár a felek között kiköttetett.