Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

96 A m. kir. közig, bíróság pénzügyi osztályának határozatai. által alkotott 20. számú döntvényben lefektetett elvek szerint is, nem a tulajdoníts, hanem a haszonélvező, mint tényleges birtokos tartozván fizetni, a panaszos által az egyháztól haszonélvezetül és igy az ö lényleges birtrkábá átengedett földnek jövedelmét a földadón kívül még IV. oszt. kereseti adóval is megterhelni nem lehat. Azonban helyet kellett adni a panasznak abban a részében is, amely a tizedkárpótlási töke jövedelmének az adóalapból leendő lehagyására irányul. A Magyarország erdélyi részeiben levő ágost. bitv. evang. hitfelekezet lelkészeinek az a jövede.me ugyanis, mdyet a volt természetbeni tizedjárulékaik megváltása fejében kárpótlásul nyert értékpapírokból húznak, IV. oszt. kereseü adóval jogosan meg nem róható és pedig azért, mert a természetbeni tizednek megváltása Erdélyre nézve az 1858. évi szeptember hó 15. napján ke't nyílt parancscsal rendeltetvén el, ennek a 3. §-a értelmében a kárpótlási lökének kiszámítása és folyósítása minden egyes jogosítottra nézve, tehát az egyes egyházak lelkészeire nézve külön-külön történt. A kártalanítási határozatokban a megállapított kártalanítási tőke kamatainak kizárólagos haszonélvezőjéül vhágosan a plébánia, illetve a le;kész jelöltetett meg. Igaz ugyan, hogy a tizedmegváltási tőke értéknapirokban az országos egyház által kezeltetik, azonban ennek, mint ilyennek, a kamatjáradékokra semmi joga sincsen, hanem ez csupán a kezelés egyszerűsítése okából történt s az 1859. évi január hó 12. napján ke.t nyílt parancs 6. §-a szerint ez az egyházi hatóság nincs is jogosítva ezeket a kamatokat más czélra fordítani, hanem azokat az egyes plébániákra vonatkozó kárpótlási határozatban megállapított kárpótlási összeg kamatainak megfelelően kiosztani tartozik. Míg a tőkék adóköteles kötvényekben voliak elhelyezve, azok kamatjövedelme után a megfelelő adót a kifizető egyházi pénztár előzetesen levonta, azaz tehát a kamatjövedelem után járt adót valósággal a reá eső jövedelmet tényleg megkapott lelkész fizette. Ennek a viszonynak jogi természetén mit sem változtat az a körülmény, hogy időközben a consistoriumnak az 1890. évi augusztus hó 27. napján tartott üléséből 1780. szám alatt kelt körlevélben foglaltakból is kitetszően és a panaszolt határozatban foglalt nyílt megállapodás szerint is, — a tőke adómentes kötvényekben helyeztetett el, amennyiben ezeknek is csupán kezelése bízatott az egyház országos pénztárára s igy az egyház lelkésze továbbra is közvetlen birlalója és haszonélvezője az illető adómentes kötvényeknek s ezek kamatainak élvezete őt annak a ténynek következtében illeti meg, hogy az illető egyház lelkészi állását betöiti, aki ezért ezeknek az értékpapíroknak öt illető jövedelme felett kizárólag rendelkezik, s aki abban az esetben, ha ez a kamatjövedelem nem adómentes értékpapírokból eredne, az az után járó tőkekamatadónak fizetésére köteles lenne. Ilyképen tehát ez esetben csupán egy adóalanyról t. i. az adómentes kötve-