Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Végrehajtási ügyben. 77 birája, mim iparhatósághoz nyújtotta be; ebben felmerült kárának részletezését a fentiek szerint adta elő, ezenfelül kérte panaszlottat kihágás miatt is megbüntetni. A főszolgabíró megkeresésére a kerületi munkásbiztositó pénztár azt jelentette, hogy G. I. gépkezelő a fizetés kitüntetésével szabályszerűen be volt jelentve és kijelentve ezért K. M. J. megbüntetését nem kérte. A főszolgabiró ez alapon a kihágá-si eljárás meginditását mellőzte G. I. panaszost pedig, mert mint gépkezelő nem tekinthető iparossegédnek s igy az ipartörvény szerint el nem birálható, kártéritési követelésével polgári perre utasitotta. Panaszos felfolyamodása következtében a vármegye alispánja a főszolgabiró végzését indokainál fogva és még azért is helybenhagyta, mert felebbező nem is állitja, hogy volt munkaadója a legtágabb értelemben véve is iparosnak volna tekinthető. Panaszos az ügynek a hatásköri birósághoz való felterjesztését kérte és a főszolgabiró a felterjesztést elrendelte, egyidejűleg előbbi végzésének indokait azzal egészítette ki, hogy a panaszos az 1884. évi XVII. t.-cz. 99. szakaszában előirt munkakönyvvel nem birt, hanem az egyezmény szerint közte és a panaszlott közt a kötelmi jog körébe vágó magánjogi szerződéses viszony állott fenn. A hatásköri biróság a szóban levő esetben a rendes biróság hatáskörét állapitotta meg a következő okokból: A tényállásból kitetszőleg a G. I. géplakatos részéről érvényesíteni kivánt követelés alapja az, hogy volt munkaadója az 1907. évi XIX. t.-cz. 3. §-ának ellenére őt baleset ellen nem biztosította. A követelés tárgya pedig az őt ért baleset következtében szenvedett vagyoni hátrány, illetve kár. Ily kárkövetelés elbírálása azonban, tekintet nélkül arra, hogy a felszámított kár egyik tétele fizetés, akkor is a rendes biróság hatáskörébe tartozik, ha a panaszosnak K. M. I. csóplőgéptulajdonosnál volt alkalmazása iparossegédi alkalmazásnak volna minősíthető. Mert az 1884. évi XVII. t.-cz. 176. szakasza az iparosok és segédek közt a munkaviszony megszűnéséből keletkező kártéritési követelésekre vonatkozó vitás kérdéseket utalja az iparhatóság elé, a jelen esetben pedig nem ily alapon igényelt kárkövetelésről van szó. 53/911. Hb. sz. Végrehajtási ügyben. 122. Ha az apa hitelezői nem a kiskorú ingatlanának jövedelemfeleslegére, hanem az apára öröklés cimén szállott haszonélvezeti jövedelemre intéznek foglalást, a zárgondnok kirendelése nem a gyámhatóságnak,