Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

70 Hatáskör kérdésében hozott közigazgatási birósági, minisztertanácsi, miniszteri és hatásköri birósági határozatok. rébe utalnak. Ilyen kivételes jellegű rendelkezés foglaltatik az 1877. évi XX. t.-cz. 11. §-ának 5. bekezdésében, mely akként intézkedik, hogy a kiskorú gyermek, vagy unoka részéről a szülő, vagy a mennyiben a fennálló jogszabályok szerint helye van, nagyszülő részére és viszont fizetendő tartási összeget a gyámhatóság állapitja meg. A kivételes intézkedések azonban nem kiterjesztőleg, hanem szorosan magyarázandó s a tartási Összeg a megállapításának jogai nem foglalja szükségképen magában a tartási kötelezettség felett való döntés jogát. Hogy e jog nem utaltatott a gyámhatóság körébe, világosan kitűnik az 1893. évi XVIII. t.-cz. 1. §-ának 5. c) pontjából, mely a törvényen alapuló tartási kötelezettség iránt való keresetek felől, mint a rendes bíróság hatáskörébe tartozók felől intézkedik, midőn kimondja, hogy a három évnél nem régibb ily kötelezettség iránt való keresetek a per tárgyának értékére való tekintet nélkül a sommás eljárás alá tartoznak. E rendelkezésben a törvényen alapuló tartási kötelezettségek között kivétel és különbség téve nincs és ha a gyámi törvény vitás fenti rendelkezésébe a gyámhatóság ily jogköre volna belemagyarázható, ea utóbbi törvénynyel amazt hatályon kivül helyezettnek kellene tekinteni. Ehhez képest iaz 1877. évi XX. t.-cz. 13. §-ában a gyámhatóság részére biztosított ideiglenes jellegű jogkör kivételével minden törvényen alapuló tartási kötelezettség megállapítása a rendes bíróság hatáskörébe tartozik és az 1876. évi XX. t.-cz. 11. §-a 5. bekezdésének helyes értelmezése szerint a gyámhatóság előtt való eljárás jogszerű voltának törványes feltétele ía tartási kötelezettség vitátlan volta. A törvénynek jelen határozat szerint való értelme ellen nem lehet alaposan érvelni az 1894. évi XXXI. t.-cz. 97. és 96. §-aiban a gyámhatóság részére biztosított kivételes jellegű jogkörből, mert e jogkör az 1877. évi XX. t.-cz. e határozatában tárgyalt 11. §-ával nincs vonatkozásban, hanem csak annak 13. §-ában a szülők törvényes elválás esetére tett hatásköri rendelkezéseit érinti és mint egészen kivételes jellegű intézkedés a legszorosabban magyarázandó. Hb. 1911. évi április 29. 114/910. sz. határozata. Hasonló kijelentést tartalmaz Hb.: 5/910. (lásd XVII. 52. 1.), v. 5. mSg Hb.: 56/909. (u. ott). 183. Az ügy azonosságát a felek személyazonosságával kapcsolatban az ügy tárgyi azonossága, vagyis az állapitja meg, hogy ugyanazon felek közt felmerült jogesetet a hatóságok ugyanabban a vonatkozásban tették légyen megbirálásuk tárgyává. Nincs ügyazonosság, ha a biróság a törvényes gyermek tartása iránti keresetet vonta hatáskörébe, az árvaszék pedig e keresetet illetően sem a hatáskör kérdésében, sem érdemben nem határozott s igy az ilyen