Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási határozatok. 47 jed a közutakról és vámokról szóló 1890: I. törvényczikk alapján kiróható és annak 23. §-ában kifejezetten törvényhatósági pótadónak minősített útadóra is. Igaz ugyan, hogy az imént hivatolt 1890: I. törvényczikk 23. §-ában azok között az állami adók között, amelyek után a törvényhatósági útadó jár, a tőkekamat és járadékadó minden megszoritás kivétel nélkül szintén ki van jelölve és az is igaz, hogy ennek a törvénynek 162. §-a szerint: „hatályukat vesztik a hazai törvényeknek, szabályoknak és szabályrendeleteknek, továbbá a szokásjognak mindazon megállapításai, melyek a jelen törvény határozataitól eltérnek". Minthogy azonban a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék megadóztatásáról szóló 1883: VII. törvényczikk különleges (speciális), annak a jelzett mentességre vonatkozó intézkedése pedig kivételes jellegű: nyilvánvaló, hogy az 1890: I. törvényczikk mint utóbb hozott törvénynek általános intézkedése a különleges törvényben biztosított mentesítést meg nem szüntette, és hogy azt csakis a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék megadóztatásáról szóló vagy ama mentesítésről kifejezetten és tudatosan intézkedő ujabb törvény másíthatja, vagy szüntetheti meg. Ezek szerint az 1890: I. törvényczikk 23. §-ában az útadó kulcsául kijelölt tőkekamat és járadékadó fogalma alá az 1883: VII. törvényczikk alapján a pénzintézeti tőkék után fizetendő tőkekamat es járadékadó nem vonható, az addig érvényben volt jogszabályok hatályon kivül történt helyezése pedig csakis a közutakról és vámokról, illetve az addig érvényben volt közmunkáról szóló jogszabályokra vonatkozhatik. A fentebbiekben körvonalozott felfogást fogadta el a kir. kereskedelemügyi miniszter is a kir. pénzügyminiszterrel egyetértően kiadott vonatkozó intézkedéseiben és utasításaiban és azok nyomán keletkezett közigazgatási gyakorlat is, kevés kivétellel. Ily kivételes eset alkalmából döntött e kérdés felett a kir. közigazgatási biróság a 632/1897. számú Ítéletével, melylyel a közigazgatási bizottság határozatával szemben a pénzimézeti tőkék utadómentességét megállapította. Ezzel ellentétesen, egy ujabb eset alkalmából, a kir. közigazgatási biróság 7154/1908. számú ítéletében kimondotta: hogy a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék az 1890: I. törvényczikk 23. §-ánál fogva útadó alá esnek. Az ekként ellentétes határozatokkal szemben, a jelen eset alkalmából, e biróság e kérdést ujabb megfontolás alá vette és a fennebb részletezett indokoknál fogva, az e kérdés felett első ízben 632/1897. szám alatt hozott ítéletében elfoglalt álláspontját találta érvényre emelendőnek, vagyis a pénzinézeteknél elhelyezett tőkék utadómentességét megállapította. A régibb és általánosabban elfogadott jogi álláspont érvényre emelése mellőzhetővé tette e kérdésnek az 1896: XXVI. törvényczikk 21. §-a alapján döntvény utján való megoldását. (Kb. 1911 márcz. 8. 5369/910. K. sz.) Ellenkező Kb. 7154/908. K. sz. (Gr. XVI. 26. 1.) Hasonló 632/97. (Gr. V. 468. L; Gl. X. 384. 1.)