Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)
Közigazgatási határozatok. 43 II. A millenáris év többszörös beszámításának ily átlépett alkalmazott nyugdíjazásánál nincs helye. Kb.: Vizsgálva a kérdést az 1885. évi XI. törvényczikknek 8. §-a szempontjából, melynek érvényét a törvényhatósági szolgálat beszámitására nézve a 10 évi állami szolgálat kötelező voltának kivételével az 1902. évi III. törvényczikk 15. §-a is fentartotta, illetve, melynek rendelkezését az 1907. évi LIX. törvényczikk is az emiitett korlátozás nélkül átvette, az 1867. évi július 1-eje óta törvényhatósági szolgálatban töltött időt. tekintet nélkül arra. hogy ez>n szolgálat az illető törvényhatóságnál nyugdij szempontjából beszámítás tárgyát képezte-e vagy sem, nyugdíjazás esetén az állami szolgálatba beszámítani rendelte. Ha tehát nem is volna arra kétségtelen bizonyíték, hogy az 1907. LIX. törvényczikk 1-ső §-ának az a kitétele, mely beszámítható szolgálati időről szól. mikép értelmezendő, annak szemben a törvény azon czélzatával, hogy az egyik szolgálatból a másikba átlépő alkalmazottaknak előnyben részeltetési czéljából 'alkottatott, ez esetben sem lehetne helyesen megszorító magyarázatot tulajdonítani. Azonban ezen törvénynek mint javaslatnak indokolása már általánosságban is kimondja, hogy semmivel sem igazolható, hogy az állam a nyugdíjazás megállapításnál ne vegye tekintetbe azt a teljes munkaidőt, melyet az alkalmazott habár nem az ő közvetlen szolgálatában állva, de túlnyomó részben az ő ügyeinek szolgálatában töltött el. A törvény 1-ső szakaszára nézve pedig az indokolás világosan kifejezi, hogy a beszámítható idő kérdésében, vapris a részben, hogy az előzetes törvényhatósági vagy állami alkalmazás, mily mértékben vehető számításba, természetesen azon szabályok irányadók, amelyek alapián a nyugdijazás történik, tehát a törvényhatósági szolgálatból állami szo^álatha átlépőknél az 1885. évi XI. törvényczikk. De kimondja az indokolás továbbá azt is, hogy az a rendelkezés, hogy a nyugdij megállapításánál — amint ezt az 1885. évi XI. törvényczikk 8. §-a is elrendeli az 1867. évi július 1-eje óta eltöltött szolgálati időt kell figye^mbe venni, a törvényjavaslatba azért vétetett fel, mert több törvényhatóság van, mely a saját alkalmazottainak nyugdíjjogosultsága szempontjából, a szolgálati idő beszámítását csak későbbi időponttól kezdve (pl. 1878. évtől va?y mint az itt szóban levő B. vármegyei nyugdijszabályzat, csak 1879. évtől kezdve) engedi meg. Ezekből nyilvánvaló, hogy a panaszlónak a vármegyénél eltöltött szolgálati ideje az 1879. évet megelőzőleg is beszámítandó addig az ideig, amikor a vármegyénél fizetéses állásba jutott, vagyis 1871. évi deczember 30-áig, mert az 1885. évi XI. törvényczikk 8. §-a szerint a tiszteletbeli minőségű szolgálati idő be nem számitható. Úgyszintén nem vehető figyelembe panaszlónak az 1896-iki millenáris évnek többszörös beszámitására vonatkozó igénye, mert az 1907. évi LIX. törvényczikk 1-ső §-a ha-