Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)
Úrbér és birtokrendezés. 203 község, mint ilyen, részére sem legelő- sem erdő nem osztatott ki és a községnek ingatlan vagyona nem volt. Nyilvánvaló tehát, hogy az n—i 108. számú telekkönyvi ingatlanok közül azokra, amelyek a volt úrbéresek (telkes jobbágyok és úrbéri zsellérek) részére adattak ki, de általuk közösben hagyattak, tévedésből jegyeztetett be a tulajdonjog az alperes politikai község javára. Ilyen ingatlanok a földkönyv és birtokkönyv szerint 1770., 1084. stb. szám alatt felvett területek, melyek azonosak a 108. számú telekkönyvben 1139., 1283. helyrajzi szám alatt előforduló rét-, legelő- s erdőrészletekkel. Ezen ingatlanokra az n—i volt úrbéresek javára a tulajdoni és birtokjogot annyival inkább meg kellett Ítélni, mert az alperesnek az úrbéri birói egyezségre vagy a közte és a volt úrbéresek egyeteme közt a tulajdonjog átruházására nézve létrejött jogügyletre vissza nem vezethető birtoklása nyilván csak a volt úrbéresek összességének szervezetlenségéből folyó czélszerüségen alapulhatott, amelyet a volt úrbéresek bármikor megszüntetni jogosítva voltak és mert a birtoklással járó jövedelem különben is tulnyomólag a volt úrbéresek érdekében használtatván fel, alperesnek a volt úrbéresek czéljait jelentékenyebben szolgáló birtoklása elbirtoklást nem eredményezhetett. A takarékpénztári betétek és adósleveleken alapuló követelések az n—i volt úrbéresek javára a fentiek szerint megítélt osztatlan közösségben levő erdő egy részéről kitermelt fa értékesítéséből keletkezett jövedelemből származván, ezeket az n—i volt úrbéresek részére a másodbiróság helyesen ítélte meg. Az n—i 108. számú telekjegyzőkönyvben felvett pásztorház, kert, faiskola, malomut azonosak az uj állapotot tartalmazó földkönyvben 81., 82. stb. sz. területekkel és rendeltetésüknél fogva közös használatra szánt területeknek tekintendők, s mint ilyenek, a községi vagyonhoz tartoznak. Ezekre nézve tehát a felpereseket keresetükkel elutasító elsőbirósági ítéletet kellett helybenhagyni. A kir. Guriának 51. sz. döntvénye szerint az úrbéri jogon gyakorolt italmérési jogért megállapított kártalanítási összeg a volt úrbéresek összességét illeti ugyan s annak javára állítandó ki a kötményezett kötvény is, de az a politikai községnek adandó ki. A volt úrbéresek tehát felléphetnek jogszerűen keresettel az iránt, hogy a kötvény az ő javukra átirassék; tekintve azonban, hogy keresetük nem irányult annak birói megállapítására, hogy a kötvény jövedelme mely czélokra lesz fordítandó: a kir. Guria a másodbiróság ítéletéből mellőzte a czélnak megjelölését. C. 1911 febr. 23. 3865/910. sz. I. p. 1 A Curia 51. sz. teljes-ülési döntvénye (1891 január 13.) szerint azokban a községekben, amelyekben úrbéri italmérés gyakoroltatott: az ezért megállapított kártalanitási összegre a tulajdonig .a volt úrbéreseket illeti. A megállapított kártalanitási összeg azonban kötményezett kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. Gl. I. 514. lap Az 1846/7. évi erdélyi V. t.-cz. alapján hasonló határozatot hozott a Curia 2114/906. sz. a. Dtár IV. f. V. 107.)
