Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Úrbér és birtokrendezés. 201 máznak. A kiváltságlevelek következő kitételei: hogy az engedélyezett vásárok mindezen szabadságokkal és előjogokkal, melyekkel más szabad és kir. városaink, mezővárosaink és falvaink megengedett vásárait, nyilt évi vásár piaczait szokták tartani, az előbb emiitett Belényes mezővárosban is tartassanak és mindig érvényesek legyenek, csak az adományozott jog tartalmának meghatározására szolgálnak, de nem vonatkoznak e jog gyakorlásának módjára és helyére, sőt az utóbbiakra nem is vonatkozhatnak, mert a vásári rendtartást a vonatkozó törvények, de legutóbb az 1890: I. t.-cz. 102. §-a a közigazgatási és a közrendészeti hatóságok elé utalják. Ugyanebből az okból az állítólagos másfélszázados gyakorlat sem szolgálhat alapul annak birói megállapítására, hogy a vásári dijaknak éppen a községbe vezető utczák elején felállított sorompóknál való szedésére elbirtoklás utján, valamely a magánjog körébe eső jogot szerzetek volna. Ezek szerint a felperesek részéről keresetük alapjául felhozottakra az alperest marasztaló ítélet nem alapitható; s minthogy egyéb magánjogi alapot sem mutattak ki: a másodbiróság Ítéletének a kereset főtárgyára vonatkozó elutasító részét az itt felhozott okokból helybenhagyni kellett. C. 1910 május 27. 987/910. sz. VIII. p t. A vásártartási jog bérbevétele a bérlöket csak arra jogosítja fel, hogy a bérbeadó községnek akkor fennállott vásárai alkalmával a hatóságilag megengedett helypénzt szedhessék, de nem ad jogot arra, hogy az esetben, ha a község később több vásár tartására nyer jogot, ezen ujabbi vásárokon a helypénz szedését igényelhessék. C. 500/905. (Gr. XII. 426. 1.). A vásártartási jog nem tartozéka annak a területnek (vásártérnek), melyen a vásár tartatik, hanem a volt földesúr tulajdonjogában rejlő jogositvány, következőleg a többek közös tulajdonát képező vásártérre a közösség a vásártartási jog kérdésének megbirálása nélkül is megszüntethető. C. 397/910. (Gr. XVII. 199. lap.) 309/a. Vásár jog tulajdonosát egyedül az a kötelezettség terheli, hogy a vásár megtartására szolgáló alkalmas területről gondoskodjék, attól azonban, hogy az e czélra általa kijelölt területet a viszonyok változása esetén az illetékes közigazgatási hatóság hozzájárulásával más helyre áthelyezhesse, el nem zárható. A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét azzal a részbeni változtatással, hogy a felperes tulajdonjogának korlátozására vonatkozó rendelkezést mellőzi, helybenhagyja. Indokok: Nem vitás felek között, hogy a vásárjog (jus nundinarum) a felperes tulajdona, azt pedig, hogy vásárok egy eset kivételével állandóan a per tárgyát tevő területen tartattak, számos tanú bizonyította, amely ténynyel bizonyítva van az is, hogy a peres területet felperes folyton birtokolta. Ez a tény az alperes által vitatott elbirtoklást kizárja. Minthogy pedig a közös szakértőnek az úrbéri rendezési főkönyvre és térképre alapított, az alperes részéről sem észrevételeiben, sem felebbezéseiben nem kifogásolt véleménye szerint a pe-