Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

Úrbér és birtokrendezés. 199 lást helyífoghatónak és ilyképp valamely közjogi jogosítvány gyakorlásának módját elbirtokolhatónak tartja; de mert a felperesek gyakorolta jog, a fentiek szerint nem a joguk forrásaként felhozott adományleveleken alapszik, mert továbbá a felperesek gyakorolta jog a vásárjog tartalmát meghaladja és az a vámszedési jogosultság keretébe tartozik, amelyre nézve a felperesek maguk sem állítják, hogy az őket az általuk hivatkozott adományleveleken kivül nyert jogosítvány alapján megilletné; mindezek alapján a felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A budapesti kir. tábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperesek keresetükben annak kimondását kérték, hogy a csatolt kir. kiváltságlevelekkel adományozott vásártartási és ebből eredő, illetőleg ebbe értetődő vásárvámjogukat az eddigi módon országos heti és napi vásárokon a városban felállított sorompóknál gyakorolhassák. Az eredetiben is becsatolt kir. kiváltságlevelek azonban a vásártartási jognak közelebbi meghatározása és e jog miként való gyakorlásának felsorolása nélkül csak azt bizonyítják, hogy B. községnek országos és heti vásárok (nundinae annuaria et hebdomadales) tartása engedtetett meg; ellenben a kiváltságlevelekben a vámokat és vámszedési jogot jelentő telonium és jus telonii elő sem fordul. Ennek következtében a B. községnek adományozott vásártartási jog tartalmának megállapításánál az általános jogszabályok az irányadók. Ezek szerint a vásártartási jog mint kisebb haszonvétel, csupán a helypénz szedésére (Kelemen: Institutiones juris hungarici privati, Liber II. 135. §.) a vásáron legelő állatok után legeltetési dij követelésére (1647: LXXVIII. t.-cz. 11. §., 1723: XV. t.-cz. 6. §.) s az elővásárlásra (1723: XV. t.-cz. 10. §.) terjed ki. Ezzel a tartalommal biró vásártartási jogtól ugy a Tripartitum, mint törvényeink megkülönböztetik a vámszedési jogot, mint önálló kisebb királyi haszonvételt, sőt az 1647: LXXVIII. t.-cz., mely némely szabad kir. város visszaéléseinek megszüntetése okából hozatott, amely a 12. §-ban a nemesek, városi tanácsosok és polgárok számára s vásárokon való mentességet biztosítja, a 11. §-ban előzőleg külön intézkedik a vámokról, mentesítvén a nemeseket a jobbágyok szekerei után, s a heti vásárokon enged csupán vámot szedni s ezt is csak ott, ahol ez eddig szokásban volt. Ezekből megállapítható, hogy a vásártartási jog önmagában véve nem jogosította fel az engedélyest vám szedésére még vásárvám czimén sem. Ha tehát felperesek a vámtartási jog czimén B. község belterületének határainál sorompók felállításával nemcsak az országos és heti vásárok alkalmával, hanem a tanuk egybehangzó vallomása szerint mindennapi vámot szednek, ez a vámszedés őket a