Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

'Törvényes osztályrész és kötelesrész. 179 9. és 10. §-aiban felsorolt személyek javára tett végrendeleti rendelkezésre a 10. §. alakszerűsége be nem1 tartatott, sikeresen meg nem támadhatja, mivel ő a végrendelet ezen rendelkezésére nézve érdekeltnek nem tekinthető, amennyiben, ha a végrendelet ezen rendelkezése érvénytelennek mondatnék is ki, a hagyomány tárgya ugy sem a törvényes, hanem a végrendeleti általános örököst illeti. (Curia 1911 május 24. 117/911. sz. a. I. p. t.) A törvényes osztályrész — köteles rész. (Terv. 1953—1959. §0 277- Az ágyasságban élő felek közt történt vagyonátruházásokra is fennáll az a vélelem, hogy az átruházás ingyenesen történt s a szükségörökössel szemben az adásvételi szerződésben foglalt vételárfizetés elismerése bizonyitékul nem szolgál. (Curia 1911 márczius 21. 5766/910. sz. a. I. p. t.) Az oly átruházás, melylyel az örökhagyó az ő vagyonát akként kevesbiti, bogy az ellenértéket biróilag nem érvényesithető kötelem képezi, ajándékozásnak minősítendő. A kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja. Indokok: Az elsőrendű alperes beismeri, hogy az 1887. évben, mikor az örökhagyó S. J. házához költözött, ezt abból a czélból tette, hogy az örökhagyóval közös háztartásra, vadházassági viszonyra lépjen és ebből a viszonyból 3 gyermeke is származott. Az 1. r. alperes tehát nem volt az örökhagyónak gazdaszszonya s annak háztartását sem gazdasszonyi minőségben vezette. A kötelesrészre jogosított örökösökkel szemben az örökhagyónak minden olyan vagyonátruházása, melylyel az örökhagyó vagyonát akként kevesbiti, hogy az átruházás ellenértékét biróilag nem érvényesihető kötelem képezi, ajándékozásnak minősítendő, mert az ellenkező jogi felfogás a kötelesrészre jogosított örökösök ebbeli igényének az örökhagyó által való kijátszására vezetne. Az örökhagyó az E) alatti szerződéssel a románresiczai 69. sz. tjkvben foglalt ingatlanának felét az V. r. alperesre az attól átvett 200 frt készpénz megtérítése és háztartása és gazdasága vezetésében teljesített és még teljesitendett szolgálatai jutalmazásául ruházta ugyan át, a fentebb előadottak szerint azonban az I. r. alperes a jelzett szolgálatokat az ágyassági viszonyból kifolyólag teljesitvék, az ezek fejében tett díjazás a felperesekkel szemben ajándékozásnak minősül és így az E) a. szerződésben valóságos ellenértékül csak a felperesek által beismert 200 frt szolgál. Minthogy pedig az átruházott ingatlanok az átruházáskor 12*