Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

150 Öröklési jog. Minthogy mind az a vagyon, mely a szülőtől akár végrendelet, akár más czimen, de ellenérték nélkül hárult az örökhagyóra, az idézett törvk. szab. 10. §-a értelmében ági vagyoni képez, ekként az örökhagyónak férjhezmenetelekor az apa által kiházasitási tárgyakul adott kereseti ingók is ági vagyon természetével birnak s minthogy az idézett §-hoz képest az apai ágról származó vagyon az örökhagyónak végrendelet és leszármazók hátrahagyása nélkül történt elhalálozása folytán az életben levő apára visszaszáll és igy az alperest a kereseti ingókra hitvestársi öröklési jog meg nem illeti, alperest az ingóknak természetbeni kiadására, amennyiben pedig egyes tárgyak már hiányoznak és természetben ki nem adhatók, azoknál az alperes a leltári becsérték megfizetésére volt kötelezendő. C: 1911 ápr. 25. 121/911. Ujabb állandó gyakorlat. Hasonló C. 763/910. v. (Gr. XVII. 123. 1.) j C. 8505/905. Gr. XII. 256. 1. C. 4479/99. és 519/86. (Gr. VII. 348. 1.) 233. Az örökhagyót, mint kedvezményezettet illető kiházasitási egyletbeli nászjutalék, mely az örökhagyó atyjának, mint egyleti tagnak befizetéseiből alakult, nem szerzeményi, hanem ági vagyon. (Curía 1911 január 25. 4096/010. sz. a. — A Curia VIII. tanácsának elvi jelentőségű határozata.) 234. Az ági vagyon, ha természetben megvan, természetben adandó ki még akkor is, ha más, nem ági vagyonnal egyesittetett s egyesítve telekkönyveztetett, mely esetben ági vagyon czimen arányos mennyiség Ítélendő meg. (Curia 1911 jun. 6. 910/911. sz. a. I. p. t.) Hasonló C. 3216/908. Gr. XVI. 151. 1. Ági vagyon eladása esetében nem 'az ennek eladási árán vett ingatlan, hanem maga az eladási ár tekintendő ági értéknek. (C. 1354/910. és 939/910. Gr. XVII. 123. 1.) 235. Az állandóan követett birói gyakorlat szerint az ági vagyon a mennyiben a hagyatékban természetben megvan, az örökösnek természetben ítélendő meg, ebből folyóan pedig még abban az esetben is, ha a hagyatékban természetben meglévő ági vagyon az annak értékét nevezetesen tul nem haladó szerzeményi vagyonnal egybevegyült a természetben meglévő ági vagyon a jogosított örökösöknek természetben kiadandó s az ági vagyonba vegyült szerzeményi vagyon értéke adandó ki készpénzben a szerzeményi vagyonba öröklésre hivatottaknak. (1911 ápr. 6-án 5712. sz.) 236. Ha az ági vagyon nincs meg természetben, akkor annak értéke nem az örökhagyóra történt háramláskor, hanem az örökhagyó által történt elidegenítéskor volt értéke szerint térítendő meg az arra