Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

H2 Családjog. ismerni, mert azt, vájjon az alperes által, bár hozzájárulás czimén fizetett összeg a kiskorú érdekeinek megfelel-e vagy sem: törvényes hatáskörében a gyámhatóság tette már vizsgálatának tárgyává és ezen az alapon hagyta jóvá aőj a. egyezséget. Épen azért a felperesnek a jogügylet ingyenességére alapitott panaszát a felülvizsgálati biróság alaptalannak találta. Kétségtelen továbbá az is, hogy a kiskorú gazdazásának alkalmas személyre bizását jogszabály nem tiltja és joggyakorlatunk is állandóan elfogadja a házasságon kivül született gyermek apjának olyan kötelezését is, amelylyel tartási kötelezettségét megfelelő módon megváltja. Ámde a házasságon kivül született gyermek atyja a maga el nem idegenithető annak a kötelezettségének teljesitését, amely a közte és gyermeke közt létező vérségi kapcsolatból ered és amely őt, joggyakorlatunk szerint, legalább a gyermek keresőképes koráig annak tartására kötelezi, csakis akkor és addig bizhatja saját természetes kötelezettségének föléledése nélkül és az alól teljes szabadulással másra, amikor és ameddig ez a megbizott, a tartás, nevelés és kiképzésnek ugyanolyan módon és mértékben tesz eleget, amilyen módon és mértékben erre a vélelmezett apa a fönforgó körülmények közt, saját vagyoni viszonyaihoz és az anya társadalmi állásához mérten a biróság részéről kötelezhető lett volna, nehogy a gondozásnak másra hántásával a gyermek föltétlen joga a maga megfelelő tartására csorbát szenvedjen. Mert bárha a házasságon kivül született gyermeknek törvényes képviselője utján nemzője ellen inditott tartási pere, eddigi joggyakorlatunk szerint, nem czélozhatja és nem eredményezheti azt, hogy a biróság az alperest jogot alapitó (constitutiv) hatálylyal a gyermek atyjának mondja ki, hanem legfölebb azt, hogy az alperest, a megfelelő bizonyitás eredményéhez képest, mint vélelmezett nemzőt vagyoni viszonyaihoz és az anya társadalmi állásához mérten legalább a gyermek keresőképes koráig annak tartására kötelezze, még sem szenvedhet kétséget, hogy az ily apának ez a kötelezése a nemző és leszármazója közt fönforgó vérség kötelékén alapul. E köteléknek, vagyis a házasságon kivül történt nemzésből eredő apaságnak vélelmezett megállapítása tehát a kötelezésnek magától értetődő jogalapja és inditó oka. Ebből pedig szükségképen következik, hogy a gyermeknek e személyállapotából kifolyóan el nem idegenithető igénye van mindazokra a jogosultságokra, amelyeket nemzőjének tartási kötelezettsége az ő javára magában foglal, különösen tehát arra, hogy legalább keresőképességének bekövetkezéséig, amely sajátos körülményeihez képest változó időpontban állhat be, vélelmezett atyja tartsa el vagyoni viszonyaihoz mérten. Tartás alatt pedig