Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 22. kötet (Budapest, 1912)

102 A m. kir. közig, bíróság pénzügyi osztályának határozatai. 178. Az 1909: VI. t.-czikk szerint a házbéradó alapjául nem a bevallás évében fizetett, hanem a bevallás időpontjában kikötött évi bért kell venni. (Kb. 3789/1911. P. sz.) 179. Ha valamely község területének egy része önálló községgé alakul s ennek folytán a lakosság száma apad: ezen a czimen a házadó-fokozat leszállítása jogosan nem igényelhető. ^ A kir. pénzügyigazgatóságnak a folyó évi márcz. 'hó 24-én 35.569. sz. a. kiadóit azt az intézkedését, melylyel K. község belső területén az általános házbéradónak 1910. évre a 4 %-os kulcs szerinti kivetését rendelte el, nevezett község képviseletének felebbezése folytán, az J 909: VI. t.-cz., 12. §-a alapján felülvizsgálván, azt helybenhagyandónak találtam. A község képviselete az általános házbéradónak a 14 %-os adókulcs szerinti kivetését azon az alapon kifogásolja, hogy a jelenlegi K. község területére az utolsó népszámlálás idejében 15.000 lélekszámnál kevesebb esett. Ugyanis nevezett községtől az 1909. év folyamán P. mint önálló község közigazgatásilag külön vált, minélfogva K-nak 15.756 lélekszámmal felvett lakossága is a P.-re a népszámlálás idejében eső mintegy 1708 lélekkel apasztandó. Ezt a kifogást azonban figyelembe vehetőnek nem találtam. Ugyanis már a házadótörvények némely intézkedéseinek módositásáról szóló 1896: XXIII. t.-cz. 4. §-ában az az álláspont jutott kifejezésre, hogy a lakosság számának a házadómentességekre kiható vonatkozásában ,,a lakosság száma mindig az utolsó népszámlálásról hivatalosan közzétett adatok alapján állapítandó meg." A hivatkozott törvényczikknek ezt a rendelkezését a házadóról szóló 1909. évi VI. t.-cz. szintén fentartotta, sőt azt még szélesebb alapra helyezte, amennyiben 12. §-ának a) pontjában kimondja, hogy ,,a lakosság száma az utolsó népszámlálásról közzétett hivatalos adatok alapján számítandó annak megállapításánál, hogy valamely községben (városban) a házadónak melyik neme és melyik fokozata alkalmazandó." A törvénynek ezen álláspontjából következik egyrészt, hogy a lakosság számát másként, mint az utolsó népszámlálásról közölt hivatalos adatok alapján számítani nem lehet, másrészt, hogy a lakosság számának az egyes népszámlálási czikluson belül előforduló emelkedése vagy csökkenése figyelembe nem vehető. Ennélfogva községek egyesülése esetén, midőn egyik község a másikba beleolvad, a lélekszám emelkedése következtében épp ugy nincs súlyosabb adóztatásnak helye, aminthogy területcsatolás és a népesség számának apadása esetén is változatlan marad a helyzet a következő népszámlálásig. Az 1909. évi VI. t.-cz. 12. §-ának a) pontja tehát nemcsak azt jelenti, hogy a népességnek természetes növekedése marad a házadó terheinek megállapításánál figyelmen kívül, de a netáni zavarok