Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

30 A m. kir. közig, bíróság közig. oszt. határozatai hatná, ha csak az elválasztó ítélettel nem igazolja, hogy az elválás oka nem ő volt", — amiből okszerüleg megállapítható az, hogy aki ezt igazolja, azt az elvált nőt az özvegyi ellátás jogszerüleg megilleti.— A miniszter nézete szerint az ő panaszlott rendeletének bekezdőleg idézett indokolása nem ellenkezik a törvény ezen rendelkezésével: mert, állítása szerint, az elválás még nem jelenti a házassági kötelék felbontását, amennyiben az 1875-ben érvényben volt házasságjog szerint a már törvényesen megkötött házasság felbonthatatlan volt s a törvényes elválás alatt nem a házasság felbontása, hanem csupán az ágytól és asztaltól való elválasztás, vagyis az együtt nem élés volt értendő. — A bíróság nem helyezhet súlyt arra, hogy a s.-i ref. lelkész által 1908. évi október hó 21-én kiállított, a bíróságnak 'bemutatott tárgyiratok között fekvő családi értesítő szerint Z. Amália római katholikus vallású, tehát mint ilyennek — a miniszter érvelése szerint — felbonthatatlan a házassága és bírói ítélet dacára is F. Kálmán haláláig fennállottnak, ő maga pedig volt férjétől csak ágytól, asztaltól elválasztottnak volna tekintendő: megállapítja azonban azt, hogy az 1875:XXXIL törvényczikk alkotásakor a házassági jogviszonynak nem egyedül a katholikus egyházjog volt a szabályozója, mely felbonthatatlannak mondja ki a házasságot; hanem érvényben voltak más egyházi jogszabályok is, melyek megengedik a házasság felbontását. És mégis a tanítók nyugdíjazásáról, valamint hozzátartozóik végellátásáról szóló 1875. évi XXXII. törvényczikk, tekintet nélkül ezekre a különböző, sőt az elválást illetően egymással ellenkező jogszabályokra, a 16. §-naK; fentebb már idézett rendelkezésében egész általánosságban, tehát bármely felekezethez tartozó tanító elvált nejére egyenlően kiterjedőleg, biztosítja ennek az ellátásra való jogosultságot. Mivel a külön törvénynek az 1885 : XI. törvényczikk 34. és 35. §-aitól eltérő különleges rendelkezését az 1891 : XLIII. törvényczikk érintetlenül hagyta s így nem lehet vitás, hogy az most is érvényben van; mivel, amint ez már bevezetőleg előadatott, a birói Ítélet szerint a nevezettek között fennállott házasság a férjnek, tehát igazoltan nem a panaszosnak hibájából bontatott fel: jelen Ítélet rendelkező része értelmében kellett határozni. 6329/909. K. szám. Ellenkező Kb. 4164/908. K sz. (Gr. XVI. 24. 1.) V. ö. Kb. 730/909. sz. 25. Tanítók nyugdíjazásánál a kertilletmény pénzbeli értéke a nyugdijösszeg kiszabásánál számba nem vehető. (Kb. 6678/909.) 1875: XXXII. t.-cz". 2. §. és 1891: XLIII. t.-cz. 1. §. 26. Tanítók nyugdíjazásánál az oklevél megszerzése előtt eltöltött szolgálati idő a nyugdíjigény szempontjából számba nem vehető. (Kb. 6677/1909. K sz.)