Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)
170 A. végrendeletek megtámadása Indokok: Felperesek az örökhagyó végrendeletének reájok nézve kedvező rendelkezéseit elfogadván, azt az alperes javára szóló részében joghatálylyal meg nem támadhatják. Ekkép a végrendelet a hagyatéki ingatlanok életfogytig terjedő haszonélvezeti jogát hagyománykép alperes részére megállapitó rendelkezésében is érvényes és ezzel szemben a kereset ama jogalapja megdől, hogy örökhagyó végrendelete a közerkölcsbe ütközik, mert alperes örökhagyónál ágyasa volt, és ez a hagyatéki ingatlanok haszonélvezeti jogát az örökhagyóval folytatott erkölcstelen viszonyára tekintettel nem örökölheti: miért a törvényszék Ítéletét ezekből az okokból helyben kellett hagyni. C: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az a körülmény, hogy felperesek az örökhagyó után fenmaradt és alakilag érvényesnek elfogadott végrendeletnek rájuk kedvező rendelkezését elfogadták, nem zárja ki azt, hogy a végrendelet többi rendelkezését az arra alkalmas alapon megtámadhassák, mert a végrendeletnek megtámadhatlanságát csak a végrendeletnek erre vonatkozó rendelkezése, vagy pedig a végrendelet elfogadott és megtámadott rendelkezéseinek szétválasztást nem tűrő egysége vagy egymástól való függése eredményezhetné; ilyen korlátozó okok pedig ezúttal fenn nem forognak. Jóllhet tehát felperesek az örökhagyó végrendelete alperes javára szóló rendelkezésének megtámadásában az emiitett körülmény miatt korlátolva nincsenek, mindazonáltal a másodbiróság is keresetükkel helyesen utasította el a felpereseket, mert még ha való volna is, hogy örökhagyó alperes javára szóló rendelkezésének indokául az alperessel fennállott házasságonkivüli viszony szolgált, ez az örökhagyó rendelkezését érvénytelenné nem teheti, mert ez a körülmény az örökhagyó végrendelkezési szabadságát nem korlátolhatja s a vonatkozó rendelkezés érvényességét nem befolyásolja. (C. 1910. jan. 25. 4820/909. sz.) V. ö.: 4679/909. sz. (Közölve a „Szerződés tárgya" fejezetében.) 306. Ha az ágyassági viszonyban álló felek külön-külön ugyan, de ugyanazon napon végrendelctiíeg egymást nevezik minden vagyonuk örökösévé és az egyik fél végrendeletét visszavonj a, anélkül, hogy erről a másikat értesítette volna: ezzel nemcsak az örökhagyó esetleg bekövetkezhetett öröklési jogát, de azt is meghiusiíoíia, hogy az örökhagyó saját végrendeletét visszavonhassa vagy attól eltérő módon rendelkezhessék és igy az örökhagyó megtévesztésével l'entartott végrendelet alapján nem örökölhet. C: Örökhagyó és az 1. r. alperes 1886 okt. 24-én közjegyző előtt két külön okiratba foglalt, azonban minden tekintetben egyező végrendeletben akként rendelkeztek haláluk esetére, az akkor meglevő és még szerzendő összes vagyonaikról, hogy azokat kölcsönösen, mint egyik a másiknak kizárólagos örököse egymás után örököljék.
