Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

166 A végrendeletek megtámadása véletlenül veszett volna el s nem az örökhagyó akaratából semmisittetett volna meg. Utaltak arra, hogy örökhagyó később közvégrendeletet tett, ami arra mutat, hogy a korábbi magánvégrendelet azért nem található fel. mert azt az örökhagyó maga megsemmisítette. Bizonyítva van, hogy K. F. a halálát megelőző egy éven belül, de még a közvégrendelet kelte előtt Írásbeli magánvégrendeletet tett a keresetben állított tartalommal, hogy örökhagyó ezt a végrendeletet megőrzés végett H. I. körjegyzőnek adta, kitől azt vissza nem vette, meg sem semmisítette s hogy a végrendelet csak az örökhagyó halála után a letéteményes hibájából veszett el. A tanúvallomások megerősítik, hogy ezen végrendelet az 1876: XVI. t.-cz.-ben előirt alaki kellékeknek megfelelt; mivel tehát a fel nem található végrendeletre az a vélelem áll fenn, hogy az a törvényes kellékekkel el volt látva, alperesek tartoztak volna bizonyítani, hogy az valamely lényeges kelléket nélkülöz; ezt azonban, mivel a bizonyítást felperesre hárították, nem bizonyították. Minthogy végrendeleti öröklésnek fel nem található végrendelet alapján is helye van és minthogy az elveszett végrendeletet későbbi érvényes végrendelet hatályon kívül nem helyezte, ezeknélfogva a keresetnek a rendelkező rész szerint helyet kellett adni. A végrendelet érvényességének külön kimondása azért mellőztetett, mert ez már benne foglaltatik abban, hogy a törvényszék annak alapján a felpereseket örökösöknek nyilvánította s nekik a hagyatékot odaítélte. Bpesti T.: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. indokok: Az elveszettnek állított végrendelet alapján állóknak azt kell bizonyiíaniok, hogy ez a végrendelet a vitatott tartalommal tényleg létesült, hogy ezt a végrendelkező vagy megbízásából más meg nem semmisítette s hogy ugy a belső, mint a külső kellékeket illetően a törvénynek megfelelt. Ezeknek előrebocsátásával az elsőbiróság ítéletét indokaiból s azért kellett helybenhagyni, mert nincs adat arra, hogy örökhagyó H. I. tanút a végrendelet megsemmisítésére utasította, sőt ezt a tanú egyenesen meg is czáfolja, mert az alaki kellékek betartását a tanuk kétségen kívül bizonyítják, amit támogat az is, hogy a megsemmisített végrendelet tartalma a most szóban levővel megegyezik s inert a per teljesen uj jogalapon (az előző végrendeleten) tétetvén folyamatba, a kereseti igénynyel szemben a második végrendelet sorsát érintő bírói döntés ítélt dolog kifogásaként nem érvényesíthető. C: A másodbiróság Ítéletét indokolása alánján helybenhagyja. (C. 1910. május 10. 1166/910. I. p. t.) Ad. I. A végrendelet érvénytelenítéséből még nem következik a, törvényes örökösök igényének elismerése, ha van az örökhagyónak korábbi végrendelete. Ad. II. A fel nem található végrendeletre az a vélelem áll fenn, hogy az a törvényes kellékekkel el volt látva. C. 1647/99.