Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

154 « Közös végrendeletek törvényszabta kellékeit nem változtatják meg, hanem csak a helyesebb mondatszerkezetet állítják helyre, sem a záradék törvényszerűségét nem érintik, sem pedig az örökhagyónak a végrendelet megsemmisítésére irányuló szándékára nem engednek következtetni. — II. A végrendeletet nem teszi érvénytelenné, ha a tanuk némelyike annak a káptalannak tagja, mely a végrendeletben rendelt alapítvány felügyeletével megbízatott. — III. Az a rendelkezés, mely szerint a „káptalanon kivül semmiféle embernek vagy hatalomnak nem szabad az alapba beavatkozni", nem jelenti az alapítványok fölötti főfelügyeleti jog gyakorlásának kizárását és a végrendeletet érvénytelenné nem teszi. — IV. Az a rendelkezés, hogy az alapnak a végrendelet szerinti kezelését csak a püspöknek van joga ellenőrizni: mint a főfelügyelettel járó betekintés jogát korlátozó tilalom nem bír joghatálylyal, de az alapítvány-rendelést nem teszi érvénytelenné. (C. 1909. nov. 30. 3900/909. sz. a. I. p. t.) Közös végrendeletek. 1876: XVI. t.-cz. 13. §. (Lásd Terv. 1931—1935. §.) 291. Kölcsönös és viszonos végrendeletben foglalt azzal a határozott rendelkezéssel szemben, hogy a házastársak bármelyikének elhalálozása esetén összes vagyonuk a túlélő házastár^ holtig tartó haszonélvezetével terhelten a gyermekekre száll: a túlélő házastárs közszerzeményi igényt nem érvényesíthet. (C. 1910. okt. 5. 2882/910. sz.) Ha a házastársak közös végrendeletben a közös szerzeményüket képező ingatlanra örököst neveztek és az egész közszerzeményi vagyon életfogytiglani haszonélvezetét egymás jussára kölcsönösen biztosították, ezen rendelkezés oly kölcsönös és egymással összefüggő rendelkezést képez, melytől az egyik házastárs halála után a túlélő házastárs el nem térhet. G. 8272/906. (Gr. XV. 512. 1.) Hogy a kölcsönös végrendelet mint örökösödési szerződés visszavonhatatlan, lásd C. 1719/95. (Gl. HL 380. 1.; Gr. VII. 574, 1.) sz. határozatát; s hogy a közös végrendelet visszavonása mennyiben van korlátozásnak alávetve, 1. C. 9360/905. (Gr. XIII. 459. 1.) sz. határozatát. 292. Közös és kölcsönös végrendelkezés esetében, ha az egyik házastárs halála után a másik házastárs külön is alkotott végrendeletet, a kir. Curia a közös végrendelet viszonosságának megbirálásába csak akkor bocsátkozik, ha a későbbi külön végrendelet érvényessége megállapittatott, mert ha a későbbi végrendelet érvénytelen, akkor a közös végrendelet van hatályban, ha nem is viszonos. Dési Tsz.: Stb. B. és K. tanúik szerint a végrendelet a végrendeleti tanuk megérkezésekor már írásba volt foglalva. N. tanú pedig vallotta, hogy K. G. azt a kijelentést tette, hogy azt ő foglalta irásba és mert a végrendelet nem a végrendelkezőtől, vagy a végrendeleti tanuktól származott és a végrendeleti tanukat K. G. hivta a