Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

A Cüria bíráskodása képviselővúlasztási ügyekben 7 vényt is adtak be, amelyben szóbeli előterjesztéssel az 1899. évi XV- t.-cz. 3. §-ának 3. pontjával kapcsolatos 10. pontjára, a 3. §. 6. pontjával, 2. pontjával és 9. pontjával kapcsolatos 10. pontjára alapított érvénytelenségi okokat vitatva megfelelő tényeket sorolnak föl, minden egyes tényre bizonyítékokat hoznak föl s ez alapon 815 szavazatot támadnak meg s azoknak a Máthé Lászlóra leadott szavazatokból leszámítását kérik s azonfelül ezzel az ellenjelölttel szemben az 1899. évi XV. t.-cz. 3. §-ának 2. és 6. pontján alapuló föltétlen érvénytelenségi okokat s megfelelő tényeket is hoznak föl. Kérvényezők meghatalmazottja már a védelemnek a fönt I., III. és IV. alatt fölsorolt esetekre vonatkozó előterjesztése után kijelentette, hogy miután a kérvényezők a neki átadott bizonyítékokból és az ellenkérvényből meggyőződtok arról, hogy sikerre kilátásuk nincs: a kéményt egészen elejti s Ítéletet kér. A kérvény elejtése azonos a kérvény visszavonásával, ez pedi> az 1899. évi XV. t.-cz. 58. §-ában előirt alakszerűséghez van kötve. Mindezeknek megtörténte után a kérvényezők meghatalma-' zottja kijelentette, hogy a tárgyalás folyamán már tett nyilatkozatát mindenben fentartja s a választásvédőnek sem szóbeli előadásaira, sem az általuk előterjesztett bizonyítékokra nyilatkozni nem kíván. A C. a dolog ilyen állásában mindenekelőtt megbirálás tárgyává tette a választásvédőknek az előterjesztett kérelem szabálytalanságára alapított elutasítási kérését, s habár magáévá tette azt az érvelést, mely szerint ebben az esetben az 1899. évi XV. t.-cz. 3. §-ának 27. pontjában körülirt érvénytelenségi ok tény elemei fenn nem forognak, a kérvényt ezen a vitatott alapon elutasithatónak nem találta, mert kérvényezők a kérvény első lapjár előterjesztett előterjesztésnek megfelelően a szóbeli tárgyalásnál is a választást az 1899. évi XV. t.-cz. 3. §-ának 2. pontja alapjár föltéLleattl érvénytelennek vitatták. Előre bocsátja továbbá a C. azt, hogy az h \ és 4,, valamint a), b), továbbá c) pont negyedik bekezdése és p), végül a IV. alatt felsorolt eseteket a kérvény megbirálásánál feltéiínnül mellőzte, mert nincs megjelölve az a hely, ahol a dr. Tármy István György Sándornak állítólag 200 koronát adott, mert nincsenek megnevezve azok a választók, kikkel szemben dr. Jármy István a legelővételhcz államsegély kieszközíését ígérte, mert a II. a) esetében általában csak dr. Jármy kortesei említtetnek, mert nincs megjelölve az a hely, ahol Benkő János 20 koronát ígért Gál Andrásnak a II. b) esetében, mert a II. c) pont negyedik bekezdésében nincs névszerint megnevezve dr. Jármynak az a megbízottja, ki Gazdag Mózesnek állítólag 146 koronát adott, mert a p) alatti esetben közelebbi megjelölés nélkül dr. Jármy megbízottjáról történik említés,