Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 21. kötet (Budapest, 1911)

120 Öröklési jog totében semmi jog sem illeti, annál kevésbé, mert őket csak az anyjuk jogán illethette volna meg az öröklési jog, ö pedig ezt a jogát még életében átruházta a felperesekre, kik ez alapon jogosan igénylik a szóban levő örökségi jutaléknak részükre leendő átadását. Cl A mávsodbiróság Ítéletét helybenhagyja indokolása alapján és azért, mert hazai törvényeinkben nincs tiltó rendszabály arra nézve, hogy az öröklésre hivatottak reménybeli örökrészükről még a szülő életében egymás részére ingyen vagy ellenérték mellett lemond­hassanak s a családi kapcsolatnál fogva a felperes által kötött ügylet egységesen birálandó meg. (1910. június 8. 1344/910. sz. a. I. p. t.) 250. Az örökhagyó feleség életében joghatályosan leniond­hatott a részére a szülők által kötelezett hozománynak ama részé­ről, amelyet a szülők még át nem adtak és e lemondás ellenére a férj nem jogosult igényelni azt, hogy elhalt nejének hagyatékához számittassék a hozománynak az a része, mely még át nem adatott és amelyről, mint át nem adottról, az örökhagyó lemondott. C: A hozomány a házassággal járó és a férjet terhelő kiadások könnyebbitésére szolgálván s igy annak haszonélvezete a férjet illetvén, kétségtelen, hogy a feleség részére kikötött hozomány fe­lett a férjet megillető haszonélvezet sérelmével, illetve a hozomány rendeltetésének meghiúsításával nem rendelkezhetik. A jelen eset­ben azonban nem a hozomány haszonélvezetének sérelméről, sem ilyen sérelem esetleges 'kiegyenlítéséről, hanem arról van szó, váj­jon az örökhagyó feleség életében lemondhatott-e joghatályosan az E) alatt csatolt szerződésben a részére a szülők, a felperesek által kötelezett hozománynak ama részéről, amelyet a felperesek még át nem adtak1? s hogy az e részben bekövetkezett és f) alatt csatolt okirattal igazolt lemondás ellenére a férj jogosult-e igé­nyelni azt, hogy elhalt nejének hagyatékához számittassék a ho­zománynak az a része, mely még át nem adatott és amelyről, mint át nem adottról, az örökhagyó lemondottf E részben a kir. Curiának a jogi álláspontja az, hogy a hozo­mány tulajdonjoga az örökhagyót illetvén, az ebből eredő rendel­kezési jogánál fogva örökhagyó az emiitett hozományról a felpe­resek javára annál is inkább joghatályosan lemondhatott, mert a kötelesrész szempontjából leszármazók nem lévén, csakis a fel­peresek vannak érdekelve s igy kötelesrész sérelméről szó sem le­het. Ezekhez képest az öröhagyó hozományának szóban forgó része az örökhagyó hagyatékához nem tartozván, abban a II. r. alperes nem is örökölhet, miért is alperesek az általuk átvett 1708 K hozo­mánynak csak azt az 1/i részét tarthatják vissza, amely a törvé­nyes öröklés czimén (osztrák polg. tvk. 758. §.) II. r. alperesre há­rult, a további s/4 részt, vagyis 1281 K-t pedig az örökhagyó szü­leinek kiadni kötelesek. (1910. márcz. 21. 143. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents