Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Személyjog. SZEMÉLYEK. Az ember. (Tervezet 1—20. §.) Magyar honos nő a férjhezmenetel folytán akkor is nagykorú lesz, ha külföldihez megy férjhez. A kir. Curia: A nem vitás tényállás szerint az 1886. évi január hó 31-én Nyiregyházán született alperesnö 1904. évi április hó 19-én kötött ugyancsak Nyiregyházán házasságot S. Lajossal, aki osztrák állam polgár, aminek következtében ő az 1879. évi IV. t.-cz. 34. §-a szerint magyar állampolgárságát elvesztette. Kétségtelen az is, hogy az osztr. polg. tvkv. értelmében a férjes nő is csak 24. életévében lesz teljes korúvá . . . Ez lévén a ténybeli és jogi tényállás, az első kérdés, amelyet ebben a jogvitában meg kell oldani az, vájjon az 1874: XXIII. t.-cz. 2. §-ának az a szabálya, hogy „minden nő, tekintet nélkül életéveire, férjhezmenetelével teljeskoruvá lesz", a magyar állampolgárnőre nézve akkor is hatályos-e, ha külföldi állampolgárhoz megy férjhez? Ezt a kérdést pedig a most emiitett törvény alapján igenlően kell megoldani azért, mert a törvény kifejezetten nem tevén különbséget, azt ugy kell értelmezni, hogy hazai jogunk ez alapvető tételének kedvezményében minden kiskorú magyar állampolgárnőt akart részesiteni, ami kitűnik 2. §-ának ama szabályából is, hogy a nő a férjhez menetelével szerzett teljeskoruságot akkor is megtartja, ha házassága 24. életévének betöltése előtt megszűnik, amely szabály ismét nem különböztetvén magyar állampolgárnő és a házassága utján külföldivé lett magyar nő között, azt is egész általánosságában kell alkalmazni minden magyar nőre, aki férjhezmenetelóvel lett teljeskoruvá. Támogatja ezt a felfogást ezenfelül nemcsak az az