Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

80 A m. kir. közigazgatási bíróság A három év óta még fent nem álló nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak vagy egyletnek a fennállása második évére fizetendő üzleti adója az első és második évi tiszta üzleti nyeremény átlaga alap* ján állapítandó meg. (2430/1909. P. szám.) Azon nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek üzleti adójának megállapításánál, amelyek üzleti telepüket, berendezésüket és felszerelésüket a háromlási idő leteltével ingyen tartoznak a községnek (városnak) átengedni és igy épitési tőkéjüket a háromlási idő alatt elveszitik, az annak pótlására szolgáló törlesztési alapba helyezett összegek a nyers bevételekből levonandók. (6642/1909. P. sz.) Ex-lex alatt önkéntesen befizetett adók után kamattérítés azou a czimen, hogy ex-lex volt, nem igényelhető. Az 1883: XLIV. törvényczikk 41. §-ának második bekezdése szerint annak az adózónak, aki adótartozásának egy vagy több évnegyedi részletét előre fizeti: az előre fizetett adóösszeg minden forintja után, a befizetés napjától az illető évnegyed közepéig számítva, évi 6% (az 1895: XXXVI. törvényczikk 2. §-a értelmében 5%) kamat betudására, illetőleg kifizetésére van igénye; kamattérítésnek akkor is van helye, ha a helytelenül kivetett és illetéktelenül bevett adó a. jogosított félnek visszaadatik. A törvénynek a kamattérítésre vonatkozó ebből a rendelkezéséből világos, hogy — eltekintve a helytelenül kivetett és illetéktelenül bevett adó visszatérítésének itt fenn nem forgó esetétől, — az előre eszközölt fizetés czimén a törvényes kamattérítésnek helye csak akkor lehet, ha az adózó tényleg fennálló adótartozását és pedig egy, vagy több évnegyedi részletben, előre, azaz a törvényben megszabott esedékesség előtt, fizeti; világos továbbá az is, hogy a kamattérítés mértékének kiszámításánál a befizetés napiától az illető esedékességi évnegyed közepéig terjedő időtartam az iránytadó. Ez előadottakból pedig szükségképen következik, hogy ottan, ahol egyfelől tényleg fennálló adótartozás, t. i. az illető évre vonatkozólag eszközölt adóelőírás, — mint a kamattérítés helyt foghatóságának általános fel létele, — másfelől pedig esedékesség, t. i. a fizetendő adótartozás törlesztési időpontjának törvényes meghatározása, — mint a kamattérítés mértékének kiszámítását szabályozó különös feltétel, — és pedig együttesen, fenn nem forog: az előrefizetés czimén való kamattérítésnek helye nem lehet. Ennek az idézett törvényrendelkezésekből szükségképen következő elvnek az alapján rendeli az adóhivatali Utasítás VII. füzetének 17. és 19. §-a azt, hogy kamattérítés czéljából csakis a folyó adóév végéig előirt esedékes adókra fogadhatók el előrefizetések, vagyis tehát, hogy az I-ső évnegyedben legfeljebb még három, — a Il-ik évnegyedben meg két — és végül a Ill-ik évnegyedben csupán még a negyedik negyedben esedékessé válandó állami adó után és nem tovább is, lehet