Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)
76 A m. kir. közigazgatási biróság osztálysorsjegy elárusítónak ez erre vállalkozásnál az üzlet természeténél fogva okvetlenül számitásba kell vennie azt, hogy sorsjegyeinek egy része megmarad és értéktelenné válik, viszont hogy az elárusitás előtt kihúzott sorsjegyekre eső nyeremény őt illeti meg. Világos, hogy amidőn a főelárusitó ez üzletre vállalkozás előtt a befektetendő tőke és a munka várható eredményét fontolóra veszi, a sorsjegyhuzással egybekötött véletlent üzleti tényezőként okvetlenül számitásba veszi s ily üzletre akkor is vállalkozik, ha a sorsjegynyereményeken kivüli bevételei üzleti kiadásait nem fedezhetik: tehát a nyereményeket a várható üzleti eredmény tényezőiként, vagyis bevételként veszi számitásba. Lényeges is a különbség a játékban való résztvétel tekintetében a főelárusitó és játszó közönség között; mert a főelárusitó tőkevagyonának minden koczkáztatása nélkül vesz részt a játékban. A visszamaradt sorsjegyek nem tőkevagyonát, hanem mint üzleti yeszteség üzleti eredményét csökkentik; a későbbi osztályokban először eladott sorsjegyeknek teljes értékét a vásárló megfizeti s igy ezekkel az alsóbb osztályokban való nyereményéért az elárusitó mit sem koczkáztatott. Nyer tehát túlnyomó részben oly sorsjegyekkel, amelyeknek árát egészben vagy részben más fizeti meg, — s részben olyanokkal, amelynek árát az üzleti bevételből és nem tőkevagyonából fizette. A főelárusitó eszerint nem vagyona egy részének koczkáztatása alapján nyer, — mint más — hanem pusztán azon az alapon tesz szert nyereményekre, hogy sorsjegyeiárusitással foglalkozik. Minden nyereménye tehát sorsjegyelárusitó üzletének eredménye s mint ilyen az 1875: XXIX. törvényczikk 15. §-a szerint az üzleti bevételek közé számitandó. A panaszos észrevételeiben foglalt az az állítás, hogy a sorsjegyekre esett nyereményeknek a III. osztályú kereseti adóalaphoz számításával ismételt adóztatása állana elő, alaptalan már azért is, mert az 1897: VII. törvényczikk 3. §-a szerint az osztálysorsjegyekre eső nyeremények nyereményadómentesek. De különben is a nyereményadó a III. osztályú kereseti adónál csak üzleti kiadásként volna figyelembe vehető. Ugyanis: az 1875. évi XXIX. törvényczikk 1. §-a szerint a kézimunkából, ipari, kereskedelmi üzletből és a szellemi vagy más haszonhajtó foglalkozásból eredő jövedelmen kivül kereseti adó alá tartozik a föld, ház- és tőkekamatadónál tekintetbe nem vett személyes keresetből származó jövedelem, továbbá az 1875: XXII. törvényczikk 1. §-a szerint tőkekamat és járadék adó alá eső mindazon jövedelem, amely föld, ház- és keresetadóval, valamint nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójával érintve nincs. Ezen, valamint az 1875: XXIV. törvényczikk 4. §-a rendelkezései szerint tehát a jövedelem megadóztatásánál csak az adómentesnek nyilvánitott vagy oly jövedelem hagyandó figyelmen kivül, amely hozadéki, vagy másnemű jövedelmi adóval már érintve van; ellenben, valamint a termelési és forgalmi, ugy a nyereményadó is csak üzleti kiadásként vehető számitásba, a levonás után fen-