Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

626 Végrehajtási törvény Indokok: Felperesnő zárlati kérelme arra irányul, hogy a 12.653/1907. sz. keresettel érvényesített, de állítólag az alperes magatartása folytán veszélyeztetett közszerzeményi jogának biztosítása végett, a házasság tartama alatt szerzett és a rákospalotai 1971. sz. tkvi betétben alperes javára tulajdonul felvett ház zár alá vétessék. Mivel azonban a beszerzett telekkönyvi iratokból az derül ki, hogy az alperes a házat a felperesnövel 1895. deczember 8-án kötött házasságot megelőző időben vette, mivel továbbá a házasságelőtti időről való jogczimen alapuló szerzések az illető házastárs külön vagyonába tartoznak s közszerzeményül csak az ezen külön vagyon megtartására fordított kiadás tekinthető, ennélfogva az alperes által a házasság előtt vett, de részben a házasság tartama alatt kifizetett ház, mint nem a házasság tartama alatt kötött jogügyletből keletkezett vagyon nem része a felek közszerzeményi vagyonának s igy erre a házra a kért czimen a zárlat el sem rendelhető. A kir. Curia: A felfolyamodást visszautasítja, mert az 1881: LX. t.-cz.-ben helyenként meg vannak jelölve azok az esetek, a melyekben a másodbiróság által hozott végzések ellen további felfolyamodásnak van helye; ezek közé a megjelölt esetek közé pedig a másodbiróságnak a zárlat elrendelése iránti kérelem tárgyában az 1881. évi LX. t.-cz. 237. §-a alapján hozott határozata nem tartozik. (1909. évi január 18-án, 329. sz.) 244. §. Igény veszélyeztetése czimén (vht. tv. 237. §. a) pontja) elrendelt zárlat feloldása, midőn a veszélyeztetés megszűnt. A budapesti kir. Ítélőtábla: A végrehajtási törvény 244. §-ának 5. bekezdése csak a 237. §. f. pontja esetére vonatkozóan rendelkezik arról, hogy az elrendelt zárlat az okul szolgáló körülmény megszűnte esetében feloldandó. De az utóbbi idézett szakasz a) pontjában foglalt rendelkezés czéljából következik, hogy az e törvényhely alapján elrendelt zárlatot is meg kell szüntetni, ha megszűnik az az ok, amelynek alapján a zárlat elrendeltetett, mert a törvény czélja szerint a zárlatnak csak akkor van helye, ha ki van mutatva, hogy zárlat nélkül veszélyeztetve van felperes követelése és igy mihelyt megszűnik az a körülmény, amelylyel a veszélyeztetés kimutattatott, a zárlat fentartásának alapja is elesik. Az elsőbiróság a zárlatot azon az alapon rendelte el, hogy alperes az 1909. évi 59,781. számú jegyzőkönyv szerint a bíróság előtt elismerte, hogy „Budai Otthon" kávéház czimen saját tulajdonaként egyéni czéget jegyeztetett be és e bejegyzés indokát bírói felhívásra nem terjesztette elő, továbbá, hogy a czégjegyzékben a felek közös czégénél a szerződésben kikötött közös