Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

46 A m. kir. közigazgatási bíróság közigazgatási osztályának Köaös háztartásban élők közt cielédbér-követelót iránt iuditott ügyben a közigazgatási batóság bir hatáskörrel. (Hatásköri biróság 1908. Hb. 30. sz.). ______ Jogtalanul elbocsátott cseléd követelésére nézve (1907. évi XLV. t.-cz.) szintén a közigazgatási hatóság bir hatáskörrel. (Hatásköri biróság 1909. márczius 29-én, 2. sz.). A kereseti igény alapjául felvett szerződésből a cselédszerződés törvényes kellékei nyilvánvalóan hiányoznak, mert abban a szolgálat tartama: évek, hónapok, hetek vagy napok számában ki nem fejeztetvén s annál a megállapodásnál fogva, hogy a szolgálatnak a szolga nősülése vagy a gazda haláláig kellett tartania, a törvényes felmondás is ki lévén zárva: az 1876: XIII. t.-cz. 13. §-ának rendelkezésénél fogva, a szolgálat alapját képezett megállapodás érvényes cselédszerződést nem létesitett. Az ilyképp nem cselédszerzödésből származtatott szolgálati illetmény megtérítésére irányuló vitás igény elbirálása tehát rendes bíróságok hatáskörébe tartozik. (Hatásköri biróság 1909. 48. szám). , „ Gyógyfürdő alkalmazottja elsősorban a közigazgatási hatóságnál köteles követelését érvényesíteni. Igaz, hogy a gyógyfürdőkről, mint egészségügyi intézményről, az 1876. évi XIV. törvényczikk 100. és következő szakaszai különleges rendelkezéseket állapítanak meg. Ez a körülmény azonban a gyógyfürdőknek az ipartörvény határozmányai alá való tartozását ki nem zárja, mert eltekintve attól, hogy az 1870. évi XIV. törvényczikk 14. fejezetének 100. és következő §-ainak rendelkezései a jelenleg vitás kérdést érintőleg kivételes intézkedést nem tartalmaznak, a későbben keletkezett ipartörvény 25. §-a, amidőn megjelöli azon iparágakat, melyeknek gyakorlásához iparhatósági telepengedély szükséges, ezek közt emliti a fürdőket is. Viszont ez utóbbi törvény 183. §-a felsorolja azon foglalkozási ágakat és vállalatokat, melyek e törvény rendelkezései alá nem esnek, ezek közt azonban a gyógyfürdőket nem nevezi meg. Ezeknek egybevetéséből következik, hogy a gyógyfürdőre mint vállalatra a gyógyfürdői jelleg daczára is az 1884. évi XVII. törvényczikk határozmányai szintén irányadók és igy a törvény 141. §-ának azon rendelkezése is, mely a munkaadó és az alkalmazott közt, a törvény 176. §-a szerint az alkalmazás alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére vagy annak megszüntetéséből eredő kártéritési követelésekre vonatkozólag felmerült vitás kérdések eldöntését elsősorban az elsőfokú iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető bizottsága elé utalja. (Hatásköri biróság 1909. október 18-án, 66. sz.)