Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

2 A m. kir. közigazgatási bíróság közigazgatási osztályának maztatik, előbbi szolgálati ideje beszámítására nyugdijaztatása alkalmával igényt tarthat. Ezt az 1885. évi XI. törvényczikk életbelépte előtt régen érvényben állott nyugdijszabályok, nevezetesen a nyugdijszabály-gyüjtemények 26. §-a világosan kimondotta, sőt azon kötelezettség is kimondatott, hogy amennyiben a szolgálatból való kilépéstől számított egy év eltelte előtt a végkielégitett egyén újból alkalmaztatik, az év hátralevő részére eső végkielégítést visszatéríteni tartozik. Hasonlóképen az 1867. évi kormányváltozás folytán, az 1866. évi deczemben 9-én kiadott legfelsőbb nyugdijazási szabályoknak megfelelőleg nyugdijban, illetőleg végkielégítésben részesitett állami alkalmazottaknak szolgálati ideje, az 1867. évi július hó 13-án kelt legfelsőbb elhatározással jóváhagyott elvek alapján, újbóli alkalmaztatásuk esetén beszámitandó volt. Kivételt ez alól csak azok az alkalmazottak képeztek, az emiitett nyugdijszabályzat 3. §-a szerint, kik az őket megillető nyugdíjazás helyett — minden igényükről való lemondás mellett — az úgynevezett teljes végkielégítést választották, ami alatt tulajdonképen a nyugdíj megváltás értendő, melyet az 1885. évi XI. törvényczikk 31. §-a is, az előbbi szolgálati idő beszámításánál kizáró okul állit oda, amennyiben az idézett 31. §. világosan kimondja, hogy a nyugdíj megváltása minden további igényről való lemondást feltételez. (81/908. K. sz.) (1885: XI. t.-cz. 17. §.) Ha a végkielégitett tisztviselő később ismét szolgálatba lép, a végkielégítés előtt eltöltött szolgálati idő nyugdíj, vagy végkielégítés esetén a szolgálati évekbe beszámitandó. (5/908. K. sz.) Végkielégítésben részesült, de később újra alkalmazott tisztviselőnek előbbi szolgálata, a magasabb összegű személyi pótlékra igényt adó szolgálati idő számításánál figyelembe nem vebető. Igaz ugyan, hogy a pénzügyi szolgálati szabályok 326. §-a szerint a végkielégitett, de később újra alkalmazott tisztviselőnek előbbi szolgálata szabályszerű elbánás alkalmával beszámitandó, és mert ezen biróság közigazgatási osztályának 12. számú döntvénye indokolásában kimondotta, hogy a végkielégítés az ellátás természetével és jellegével bir, és annak ugyanaz a rendeltetése, mint az ideiglenes nyugdíjnak, azonban eltekintve attól, hogy a közigazgatási biróság idézett döntvényének indokolása világosan kifejti, hogy a végkielégitésnek ellátás jellegét és rendeltetését mily vonatkozásban érti, és hogy ezen döntvény indokolása azt is kimondja, hogy a végkielégítés által a férj vagy atya igénye megszűnik, kétségtelen, hogy ugy a szolgálati szabályokban, mint a biróság döntvényében kifejezésre juttatott jogelvek kifejezetten csak az azok által érintett nyugdijazási esetekre vonatkoznak. A jelen esetben azonban nem a nyugdíj alapján! szolgáló szolgálati