Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Bányajog 255 rolta, még ha ez valónak bizonyittatott volna is, reá nézve jogelenyésztető és másfelől a volt jobbágyok javára jogszerző hatással nem bírhatott, mert azt a jogot azóta az utóbbiak sem gyakorolták és az lemondásuk után, a másik szerződő fél hozzájárulása nélkül, rájuk újból vissza nem szállhatott. A magyar általános kőszénbánya részvénytársaság tehát az A) alatti szerint vele szerződött szapári lakosoktól az e szerződésben körülirt jogokat meg nem szerezhette, mert e jogok a szerződés kelte idejében nem az átruházókat, hanem felpereseket, mint az 1853. évben a. földesúri jogokat gyakorló S. B. nem vitás jogutódait illették meg. Ez okból az a szerződés a felperesekkel szemben hatálytalan lévén, ugyanazok ennek kimondása mellett, joguk elismerését és az A) alatti alapján a nyilvánkönyvben a nevezett részvénytársulat javára eszközlött s felperesek jogát sértő bekebelezés törlését ettől az alperestől jogosan követelik. A keresetnek tehát ily értelemben helyt kellett adni. (1909. szept. 28-án. 2007. sz. a.)