Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Szolgalmak 239 a csatornából kiömlő vizet árokhuzás által akár a saját telkére, akár az utczára levezettetheti s ezáltal felperes telkét a jelzett káros behatás ellen megvédheti: mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperest nem a csatorna 'eltávolítására, hanem a viz levezetését czélzó ároknak létesítésére kellett kötelezni. (Curia 1909 február 16. 4421/908. sz. a. I. p. t.) Az uralkodó és a szolgáló telek tulajdonának egy személyben való egyesülése által megszűnt telki szolgalom a telkek tulajdonának utóbb különböző személyekre szállása esetén esak akkor éled fel ismét, ha a szolgalom a telekkönyvben bejegyezve volt és nem töröltetett. A budapesti Tcir. tábla felülvizsgálati tanácsa: Annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy a felebbezési biróság Ítélete ellen van-e helye felülvizsgálatnak, az 1868: LIV. t.-cz. 319. §-ában foglalt az a szabály, amely szerint a perujitási kereset az alapperbeli kérelmen tul nem terjedhet, nem alkalmazható, mert a jelen esetben nem az alapperbeli kérelem felemeléséről, hanem a per tárgyának értékéről van szó. Az 1907. évi XVII. t.-cz. életbelépte előtt befejezett alapperben a per tárgyának értéke 120 K-ban állapíttatott ugyan meg, de ez a megállapítás az igénybe vehető felebbvitel szempontjából jelentőséggel nem birt, mert a sommás eljárási törvény (1893: XVIII. t.-cz.) szerint az 1. §. 2. pontjában felsorolt perekben — amelyek közé a jelen per is tartozik — a felek a kir. járásbíróságok Ítéletei ellen felebbezéssel élhetnek akkor is, ha a pertárgy értéke 100 K-t meg nem halad; ellenben felülvizsgálatnak egyáltalán helye nincs; ámde utóbbi tekintetben változást idézett elő az 1907: XVII. t.-cz., amely a sommás eljárási törvény 1. §-ának 2. pontjában meghatározott perekben a járásbíróság hatáskörét 1000 K értékhatárig emelvén fel, ezáltal a felülvizsgálatot ily perekben is megengedhetővé tette. Minthogy az idézett 1907: XVII. t.-cz. s az annak életbeléptetése tárgyában kibocsátott 15.500/1907. I. M. sz. igazságügyminiszteri rendelet a törvény életbelépte után indított perújítás során igénybe vehető felebbvitelről nem intézkedik, a fenforgó kérdés eldöntésénél a sommás eljárási törvény 222. §-ának azt a szabályát kell alapul venni, hogy a perújítás a további eljárás szempontjából uj keresetnek tekintendő, amely szabály azt az általános elvet foglalja magában, hogy az ujitott perekben az ujitás idején fennálló eljárási szabályok alkalmazandók. A per tárgya értékének meghatározása tehát csak most, az 1907: XVII. t.-cz. hatálya alatt megújított perben lényeges s igy a felülvizsgálat megengedhetősége szempontjából az ujitott perben történt értékmegállapitás irányadó. A sommás eljárási törvény 126. és 181. §-ai szerint a felebbviteli eljárásban szerzendök be az adatok arra nézve, hogy van-e