Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

170 Öröklési jog biztosíttatott, de nem egyszersmind arra a vagyonrészre, ami elhalt neje után reá, mint előörökösre szállott. Ezek szerint tehát a felperesnek keresete, amennyiben az elsőrendű alperesnek a saját tulajdonát képező vagyonra vonatkozik, alaptalan, s e részben a másodbiróság Ítélete helybenhagyandó volt. Azonban a felperesek keresete, amennyiben az az U. E. hagyatékára s az ahhoz tartozó vagyonrészekre vonatkozik, megáll annyival inkább, mert kétségtelen, hogy a hitbizományi helyettesítés utján kirendelt utóörökösnek joga van a hagyaték állagának megállapítását és utóöröklési jogának biztosítását követelni, miért is mindkét alsóbirósági Ítéletet ebben az irányban megváltoztatni kellett. (Guria 1909. szeptember 22. 1942/909. sz. a. I. p. t.) Az örökhagyó végrendeletében utóörökösöket abban a feltevésben rendelt, hogy az ö ága leányával kihal és hogy ez a leánya sohasem fog végrendelkezésre képességgel birni. A végrendelet megtétele után azonban egy második gyermek született. Az örökhagyó tehát a végrendelet tétele alkalmával tévedésben volt afelől, hogy utána a szellemileg és testileg fejletlen leányán kivül más leszármazó nem maradt. — Az a végrendelet, mely az örökhagyónak a végrendelkezés indokában való tévedéséből eredt, hatálytalan; a peres végrendelet is a felperes születése folytán hatálytalanná vált minden olyan intézkedésében, amely az örökhagyónak fentebb emiitett tévedésére vezethető vissza és igy a végrendeletnek az utóöröklésre vonatkozó rendelkezései hatálytalanok. A végrendelet megalkotásánál előforduló tévedés miatt már kezdetben hatálytalan lévén, sem visszavonásra, sem megváltoztatásra nem szorul s a visszavonás vagy megváltoztatás elmulasztása miatt hatályossá nem válik. Az örökhagyónak 1905. február 13-án, amely napon végrendeletét tette, csak egy gyermeke volt: azl. r. alperes. Az örökhagyó végrendeletében általános örökösévé ezt a leányát nevezte ki, minthogy azonban leánya „szellemileg és testileg nem rendesen kifejlett", rendeli, hogy kiskorúságának meghosszabbításáról idejekorán gondoskodás történjék és mivel ,.azt kell feltennie, hogy leánya szellemileg teljesen egészséges sohasem lesz, tehát megtámadhatlan végrendelet hátrahagyása nélkül és egyenes leszármazóknak hátrahagyása nélkül elhalni fog, leányának ekként bekövetkezendő elhalálozása esetére" utóörökösökül testvéreinek gyermekeit nevezte ki. Ebből a végrendeleti rendelkezésből nyilván kitűnik, hogy az örökhagyó utóörökösöket abban a feltevésben rendelt, hogy az ö ága, leányával, Evelinnel kihal és hogy ez a leánya sohasem fog végrendelkezésre képességgel birni. A végrendelet megtétele után azonban 1905. okt. 4-én az örökhagyó házasságából egy második gyermek, a felperes született. Arra nincs adat a perben.