Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Utóöröklés 167 A 66 éves örökhagyónak a végrendelet keltekor 7 és 9 éves gyermekeire vonatkozó rendelkezése „Ha, Isten őrizzen, az egyik fiam törvényes utód nélkül meghalna, örökli a másik": az örökhagyó azon szándékánál fogva, hogy halála utáni időre is szabályozni kivánta fiainak egymás utáni öröklését: nem egyszerű, hanem hitbizományi helyettesítés, mely a gyermekek 24 éves korának elérésére nem korlátozható. Utóörökléssel a kiskorúak kötelesrésze megfelelő egyenérték nélkül gyámhatósági jóváhagyással sem terhelhető. (Curia 1909. május 25. 2260/909. sz. a. p. t.) Az elöörököst túl nem élő utóörökösre az örökség meg nem nyílik s ugy tekintendő, mintha nem is létezett volna. C. 1905 június 7. I. G. 28/905. sz. (Gr. XII. 268. 1.) Ugyanezt mondja ki s még hozzáteszi a C. 1907 szept. 10. 4539. számú elvi jelentőségűnek nyilvánitott határozata, hogy ha azonban a végrendelet intézkedéseiből megállapithatólag az örökhagyónak akarata odairányult, hogy arra az esetre, ha az általa kinevezett utóörökös az előörökös előtt halna meg, annak jogaiba örökösei lépjenek, ez respektálandó (Gr. XV. 506. 1.) Az utóörökös, ellenkező világos végrendelkezési intézkedés hiányában, az előörökössel szemben a hagyaték állagának megállapítását és utóöröklési jogának biztosítását1 követelheti. A fehértemplomi kir. törvényszék: Az utóöröklés lényege abban áll, hogy az örökhagyó az örökségre vagy annak egy részére utóörököst nevez akként, hogy az örökség az örökös halálakor vagy más meghatározott esetre az utóörököst illesse, miből következik, hogy ha örökhagyó vagyonára nézve eme fokozatos öröklés vagyis az örökös elhalálozása utánra további örökösnevezés nincs, akkor utóöröklés sincs. Ebből nyilvánvaló, hogy a túlélő házastársnak a korábban elhalt házastárs elhalálozása idejében meglevő, tehát nem a korábban elhalt házastársról és reá szállt vagyonára nézve utóöröklésről szó sem lehet, mert ezen vagyonra a jogosítottak az öröklési szerződés szerint is csak végrendeleti öröklési joggal birnak. Az öröklési szerződés szerint az elsőrendű alperesre átszállott vagyonra a jogosítottakat kétségtelenül megilleti az utóöröklési jog. Mivel azonban a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében is elfogadottan magánjogi jogszabályaink értelmében az utóöröklés két osztálya bir érvénynyel, az egyik, melyben az előörökös jogállása haszonélvezőhöz hasonlit, amelyben az előörökös a hagyatéki vagyont tényleg az elidegenítési és terhelési tilalommal veszi át, illetve veszi kezelés alá; a másik pedig, melyben az örökös valóságos ura lesz az örökségnek, melyben az örökös a hagyatékról dolosus cselekmény elkövetése nélkül teljesen szabadon rendelkezik, amelyben az utóörökös utóöröklési joga csak arra terjed ki, ami az előörökös után marad. Az utóöröklés eme két neme az általános polgári törvénykönyv tervezetének (első szövege) 1872. és köv. §-ai, illetve az 1883. §-ban is elfogadtatott.