Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

156 Öröklési jog Ha a férj halála esetére vagyonáról akként rendelkezik, hogy nejét a közszerzeményét s az abha beruházott külön vagyonát meghaladó vagyonértékben részesiti, örökhagyónak akaratát, amennyiben a fennforgó körülményekből ellentétes szándékára következtetni nem lehet, arra irányítottnak kell tekinteni, hogy ezzel a juttatással ínejét közszerzeményi és egyéb igényeire is kielégiteni kivánta. — II. Az a jogszabály, hogy az özvegyi jog a kötelesrészt rendszerint nem terhelheti, csak az esetben nyer alkalmazást, ha a hagyatéki vagyonnak kötelesrészen felüli jövedelme az özvegy tisztességes ellátására elegendő. — III. A végrendeletnek az a rendelkezése, amelylyel az özvegy az örökhagyó hagyatékához tartozó ingatlanokra kiterjedő élethossziglani, tehát másodszori férjhezmenetele esetére is kiterjedő haszonélvezeti jogot nyer, kétségtelenül sérti a kötelesrészt. (Curia 1909. márczius 9. 5473/908. sz. a. I. p. t.) Az özvegyi haszonélvezetben maradt ingók állagának vagy értékének biztosítása az özvegytől csak veszély fenforgása esetén, vagyis akkor követelhető, ha az özvegy az ingókat rongálja, vagy ha attól lehetne tartani, hogy az elhasználható ingók értékét az özvegyi jog megszűntével az özvegy vagyona nem fogja fedezni. (Curia 1908. október 6. 2055/908. sz. a. T. p. t.) I. Az özvegyi jog korlátozását mindenik örökös önállóan és örökös társaira való tekintet nélkül jogositva van szorgalmazni; az arra vonatkozó kérelem tehát nem tekinthető olyképpen egységesnek, hogy az egyik örökös felebbezése a nem felebbező örököstársakra is kihatna. — II. A kir. közjegyző, mint birói megbizott előtt, az örökösödési eljárás folyamán létrejött osztályegyezség csak a felvett jegyzőkönyv aláírásával tekinthető befejezettnek: amennyiben tehát az érdekeltek a jegyzőkönyv aláirását megtagadják, a jegyzőkönyv tartalma csak egyezségi kísérletnek s nem befejezett egyezségnek vehető. (Curia 1908. okt. 20. 2352/908. I. p. t.) A leszármazó örökös (C. 4966/95), az örökbefogadott gyermek (C. 1885 nov. 18. 2851), az örökös hitelezője (C. 1892 szept. 14. 189) kérheti az özvegyi jog korlátozását. (Gr. VII. 410—411. 1.) Az özvegyi jog korlátozását az ideigl. törvk. szab. 16. §-a értelmében csak a leszármazó kérheti: ha ő ezt életében nem tette, özvegyének nincs joga ily korlátozást követelni. (Curia 1908 decz. 29. 2068/908 sz. a. I. p. t.) Ellenkező C. 1906 szept. 27. I. G. 209 (Gr. XIV. 713. 1.) Ha a gyermekek, vagy azoknak egy része az örökhagyó előbbi házasságából származnak: az özvegynek az 1840: VIII. t.-cz. 18. §-a értelmében, egy gyermekrészre biztosított haszonélvezeti joga nem terjed