Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Törvényesités 133 bírnak a dolog természete vszerint jogosultsággal, akiknek beleegyezése a törvényesitéshez megkívántatik. Mai jogunk a házasságon kivül született gyermekeknek legfelsőbb kegyelem utján való törvényesitéséhez a törvényesítő apa törvényes gyermekének beleegyezését nem kívánja meg, sőt annak kifejezett ellenzése sem gátolja a törvényesités!. Ebből önként következik, hogy a felperesnek mint a törvényesítő apa törvényes gyermekének a kir. leirattal való törvényesités hatálytalanságának érvényesítésére kereshetőségi joga nincs, minélfogva felperest keresetének arra irányuló részével el kellett utasítani. De el kellett utasítani felperest annak megállapítása iránt előterjesztett kereseti kérelmével is, mely szerint a kir. leirattal törvényesített alperesnek G. D. törvényesítő apa hagyatékára öröklési igénye nincsen. El kellett utasítani azért, mert a kir. leirattal törvényesített gyermeknek a törvényesítő apa ági és szerzeményi vagyonának törvényes leszármazók létében is éppen olyan örökösödési joga van, mintha törvényesítő apának törvényes leszármazója volna. Ez a jogszabály a fenforgó esetben is érvényesül, mert a fenti rendelkezés folytán alperesnek kir. leirattal való törvényesítése hatályában fennáll. Fejedelmi kegyből törvényesített gyermekek személyi tekintetben a törvényes házasságból született gvermekekkel egvenlő jogokban részesülnek. Lfi. 1879 máj. 18. 4505 (Gr. VII. 231. 1.) Utólagos házasság által történt törvényesités kimondása iránti kereset. Kiforrott törvénymagyarázaton alapuló joggyakorlat, hogy a közös, házasságon kívül született gyermek születését, a gyermek atyjának és anyjának későbbi házassága, a házasság megkötésében megnyilvánuló tény által (o. ptkv. 163. §.) törvényesiti. A törvényesitésnek ez a módja egyéb formasághoz kötve nincs. Eszerint nem bir sulylyal, hogy az utólagos házasság általi törvényesités az anyakönyvbe bejegyzést nyert, vagy nem nyert bejegyzést; hogy általában a szükséges anyakönyvi bejegyzések megtörténtek, vagy nem történtek meg; hogy az apa a törvényesités czélzatával apaságát beismerte, vagy nem ismerte be. Ellenben lényeges a bizonyítása a nemzésnek, az o. ptkv. 163. §-án alapuló joghasonlatosságánál fogva akár az ottan meghatározott időszakban nemi közösülés tényéből, akár az atya — bár bíróságon s illetőleg hatóságon kívüli beismeréséből vont következtetés és jogi vélelem által; és lényeges a bizonyítása az utólagosan bekövetkezett házasságnak. (C. 1909 november 30. 3775. sz.) Hasonló C, 2566/902 (Gl. II. 1. 332. 1.); C. 99. 1271. sz. és 5639/87. sz. (Gl, II. 1. 332. 1.; Gr. VII. 230. 1.