Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

100 Családjog; csak ezen tanuk vallomásával azon ténykörülmény is, hogy az alperesnek felperesnővel szemben a házassági tartozás nem teljesítésének oka felöl a felperesnő csak akkor értesülhetett hitelesen, amikor dr. P. M. orvosnak tanácsát férjével együtt kikérte, ez az időpont pedig ugy dr. M. A., valamint dr. P. M. tanú vallomása szerint legkorábban a házasság kötése után három hónapra, tehát az 1907. évi február hó 15. napjára tehető. Minthogy pedig felperesnő keresetét 1908. évi jan. hó 20-án, tehát a fennebb jelzett időponttól számítva az 1894: XXXI. t.-cz. 57. §. által meghatározott egy évi határidőn belül adta be, a felperesnőnek kereseti joga nem enyészett el. Ennélfogva a felperest egyedül kereseti jogának megszűnte okából elutasító másodbirósági ítéletet meg kellett változtatni s a másodbiróságot a pernek érdemben való megbirálására kellett utasítani. (1909. július 19-én 3127. sz.) V. ö.: C. 1901 febr. 27. 7138/900. (Gr. VII. 42. 1.) C. 1897 febr. 3. 86. sz. (Gl. II. 1. 11. 1.) Házasság érvénytelenítése; vétkesség, nő- és gyermektartás; ajándékok. A kir. Curia: A Guria . . . tanuknak egybevetett vallomá-. sából szintén bebizonyítva látja, hogy felperesnek csak az 1907. évi július hó 10-én jutott tudomására a beszerzett büntető ügyiratokból megállapítható az a ténykörülmény, hogy alperes a házasság megkötése előtt szándékos emberölés büntette miatt 10 évi fegyházra volt ítélve. Minthogy pedig felperes a házasságot megtámadó keresetét 1907. évi augusztus 13-án, tehát a H. T. 57. §-ában meghatározott időn belül adta be és minthogy a H. T. 54. §-a d) pontja értelmében a 10 évi fegyházbüntetés súlyossága már magában véve elegendő alapot szolgáltat annak feltevésére, hogy felperes a házasságot meg nem kötötte volna, ha a házasságkötéskor alperesnek elitéltetéséről tudomással birt volna, ennélfogva a H. T. 54. §-ának d) pontjában meghatározott megtámadási ok alperes ellen kétségtelenül fenforog, a felek házasságát tehát a most idézett törvényhely alapján érvénytelennek kellett kimondani, illetőleg a másodbiróság ítéletének ezzel megegyező rendelkezését az itt felhozott indokokból helybenhagyni. Az alperes hibájának megállapítására vonatkozó rendelkezést a Guria azért mellőzte, mert annak a H. T. 85. §-a szerint csak házassági bontó perekben van helye. A házasság érvénytelenné nyilvánítása önként maga után vonja a H. T. 77. §-ának a) pontjára alapított viszontkeresetnek elutasítását. A H. T. 67. §-a szerint az érvénytelennek nyilvánított házasságot érvénytelenné nyilvánítása után ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett volna. Ennek jogi következményeként érvényét vesztette a házassági terhek könnyebbitésére szolgáló Jiozowámjadás és érvényüket vesztették a kötendő 'érvényes há-