Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 20. kötet (Budapest, 1910)

Családjog törvény l. §-a szerint az eljegyzésből nem származik kereseti jog a házasság megkötésére és a házasság erkölcsi tartalmára figyelemmel, a törvényes képviselő képviseltjét a házasság megkötésére nem kényszeritheti, ezekből önként következik, hogy a törvényes képviselő csupán azon az alapon, hogy képviseltje az eljegyzést az ő beleegyezésével és hozzájárulásával kötötte meg, képviseltjével együtt és egyetemlegesen kártéritésre nem kötelezhető, hanem csak abban az esetben, ha az eljegyzésnek alapos ok nélkül történt felbontásában önmaga is cselekvőleg közreműködött, azt a körülményt azonban a felperes az elsőrendű alperessel szemben a jelen perben nem bizonyította. (Cwria 1908 november 12. 846/1908. sz. a. — A Curia III. tanácsának elvi jelentőség ü tiatározata.) Azon költségek közé, melyeket az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő fél a másik félnek megtéríteni köteles, az eljegyzési lakoma, a megvendégel és költségei és azon kelengyetárgyak ára tartozik, amely tárgyak egyedül a kötendő házasságra való tekintettel szereztettek be. C. 1905 nov. 14. 5882/904. Dtár IV. f. III. 215. Alapos az eljegyzéstől való visszalépés, ha a menyasszony a vőlegény utólag megtudott sebétől visszaborzadt (gl. II. 1. K. 1. 1.) Az 1894: XXXI. t.-cz. 3. §-a, mely az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes kártérítési kötelezettségét a házasság ezéljából tett kiadások erejéig állapítja meg, nem zárja ki azt, hogy az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalépő jegyes a másik jegyesnek azért a kárért, amit ennek a házasság Ígéretével kapcsolatosan egyéb cselekményével avagy mulasztásaival szándékosan okozott, az általános magánjogi szabályok szerint felelősségre vonható legyen. (Curia 1909. február 11-én 4208/908. sz. a. III. p. t.) (8. §.) Az 1894: XXXI. t.-cz. 8. §-a ellenére kötött házasság esetében *. nő gyámpénztárilag kezelt tömegének kiutalása. (A m. kir. belügyminiszter 63,127/909. sz. a. B. vármegye árvaszékéhez intézett rendelete.) Az 1894: XXXI. t.-cz. 8. §-a ellenére kötött házasság megtámadható ugyan, de a megtámadható házasság addig, mig megtámadási perben érvénytelennek nem lett nyilvánitva, megszűnése előtt érvényes házasság (1894: XXXI. t.-cz. 67. §-a) és amennyiben a törvény kivételt nem tesz, az érvényes házasság hatályával bir. Az a nő tehát, aki a 8. §. ellenére köt házasságot, a házasság által nagykorú lesz és a részére gyámhatóságilag kezelt tömeg kiutalandó. A házassági törvény 129. §-a csak a megtámadhatóság szempontjából mondja ki kivételes rendelkezésként azt, hogy a nő a megtámadhatóságra vonatkozó szabályok alkalmazásában a kiskorúakkal egyenlő elbánás alá esik.