Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 224. §. jezésektöl eltérő nyilatkozatot: ennélfogva a Curia a Bp. 385. §-ának r. b) pontjára fektetett semmiségi panaszt alaposnak találta s ebből folyóan mindkét alsófoku biróság ítéletének részben való megsemmisítése mellett vádlottat a Btk. 213. §-ának 1. bekezdésében körülirt bűntett helyett csupán a Btk. 221. §-ában meghatározott gondatlanságból elkövetett hamis tanuzás vétségében mondotta ki bűnösnek. (1908. május 6-án. 3472. sz.) Btk. 224. §. 1. p. 163. A hamis tanuzás büntetlenségének határa. A mentesség másnak hamis vádlásáig nem terjed. C: A T. bizonyítottnak vettee ugyan, hogy D. J. vádlott a G. Gy. által ifj. K. A. és id. K. A. ellen rágalmazás vétsége miatt folyamatba tett bűnvádi ügyben, mint tanú a biróság előtt az ügynek lényeges körülményére nézve hamis vallomást tett és azt esküvel megerősítette, de miután a tényállás szerint vádlott G. Gy.-ről két egyén jelenlétében bosszúból azt a valótlannak bizonyult tényt állította, hogy nevezett a K. M. kabátját ellopta, s eme tényállítással bűncselekményt, t. i. becsületsértést követett el G. Gy. ellenében: a valónak megvallása által önmagát büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta volna, ez pedig nem büntettetik, miért is vádlottat a Btk. 224. §-ának 1. pontja alapján a Bp. 326. §-ának 3. pontja értelmében a vád alól a büntethetőséget kizáró ok fenforgása folytán felmentette. Minthogy azonban D. J. vádlott az érintett rágalmazási ügyben, mint tanú nem a bíróságon kívül tett s immár valótlannak bizonyult állításának, vagyis a valóság megvallásának elhallgatására szorítkozott s nem is azt igyekezett vallomásával hitelt érdemlővé tenni, miként ő nem állította a valótlannak bizonyult tényt, hanem szemtanuként állapította meg G. Gy.-ről azt, hogy ő a K. M. tulajdonát képezett és gyapjúból készült télikabátot ellopta és igy hivatalból üldözendő bűncselekmény miatti eljárhatásra igyekezett vallomásával nevezettel szemben bizonyítékokat szolgáltatni, ennélfogva más egyén elleni gyanúsítást tartalmazó vallomása a Btk. 224. §-ának 1. pontjában foglalt mentesség alá nem esik. Jogi tévedésben volt tehát a tábla akkor, amikor a valóknak elfogadott tények mellett vádlottat a Btk. 224. §-ának 1. pontja alapján a büntethetőséget kizáró okon a vád alól felmentette. (1908. évi április hó 8-án. 2718. sz.) 164. Hamis eskü alatti vallomás büntetlensége. J. L. által kétszer eladott ingatlannak az Á. S. nevére történt átíratása után, Á. F. mint első vevő, a polgári bíróságnál Á. S. ellen a tulajdonjogának telekkönyvi átíratására alkalmas okirat kiállítása végett pert indított, amely perben Á. S. eskü alatt azt vallotta: a szerződés megkötésekor nem volt tudomása arról, hogy J. L. a neki eladott ingatlant már megelőzőleg Á. F.-nek és nejének eladta.