Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Rtk. 172. §. 77 negyedik bekezdésében foglalt intézkedés nem is a felekről s azok részéről igénybe vehető jogokról, vagy a törv. kötelező szabálya alóli felmentésről rendelkezik, hanem kizárólag az állami anyakönyv­vezetőnek ad utasítást, hogy miképpen járjon el arra az esetre, ha a felek a szabályszerű aláírást megtagadnák. Minthogy pedig az, aki a törv. kötelező rendelkezésének ellen­szegül a törv.-nyel szemben engedetlen, kétségtelen, hogy az ilyen engedetlenségre való egyenes felhivás, büntetendő cselekmény tény­álladékát megállapíthatja s a jelen esetben a vádlottal szemben meg is állapítja. A ténymegállapítás szerint ugyanis a vádlott a templomban mint pap a szószékről számos egybegyűlt híve előtt azoknak hitére és vallására való hivatkozással s ennek az állami törv.-kel való szembehelyezésével megtiltotta azoknak, hogy az állami anyaköny­veket adandó alkalommal aláírják. Vádlottnak ily módon és helyen megnyilvánuló tettében két­ségtelenül nem a híveit jóakaratú figyelmeztető eljárás volt felis­merhető, hanem egyrészt az állami anyakönyvi törv. elleni gyűlö­lete, másrészt pedig ennek a törv.-nek a hivek által való meggyülöl­tetése s ebből fakadó tervszerűen előkészített engedetlenségre való egyenes felhivás. Tekintettel pedig arra, hogy ez templomban nyilvánosan szá­mos hivő jelenlétében történt s alkalmas volt arra, hogy a jelenle­vőkben a törv. iránti tiszteletet s az engedelmességet megrendítse: vádlott tette bűncselekmény. Ezekhez képest mindkét alsófoku bíróság ítéletét meg kellett semmisíteni s a törv.-nek megfelelően marasztaló ítéletet hozni. A büntetés kiszabásánál bár súlyosítóul mérlegeltetett az, hogy vádlott mint pap egyházi működése közben követte el a cselekményt, holott neki mint lelkésznek, hivatásánál fogva is a vallási béke fenntartására s a társadalmi rend megőrzésére kell töre­kednie, — viszont azonban túlnyomó enyhítő körülményként vette a kir. Curia vádlott büntetlen előéletét, agg korát. A bűnügyi költségről való rendelkezés a Bp. 480. §-án alapul. (1908. szept. 17. 6218. sz.) 146. Nem semmiségi ok a Btk. 172. §-a 2. bek. alapított vád esetén, ha a kérdésbe az egyenes felhivás fennforgása be nem fog­laltatott. A vád a 172. §. 2. bekezdésére volt alapítva és az esküdtbíró­ság az esküdtekhez intézett kérdésbe az „egyenes felhívást" nem foglalta be, hanem a kérdést következőleg tette fel: Bünös-e vád­lott mint szerző abban, hogy a „Világszabadság" mellékleteként megjelenő s Budapesten nyomatott „Der Feldarbeiter" czimü heti­lapban „Pulver und Blei der Arbeiterschaft" és ,,Wenn sie den Fesseln nicht entrafft" felírással közzétett czikkeknek vagy azok bármelyikének a vádiratban megjelölt szavaival a földmivesek osz­tályát a földbirtokosok osztálya ellen gyűlöletre izgatta? A. védelem ezen kérdés ellen kifogást tett, mert a vád alapjául

Next

/
Thumbnails
Contents