Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

70 Btk. 165. §. C.: A közhivatalnok vagy hatósági közeg eljárása ellen csak akkor van önsegélynek helye, ha ez nem hatáskörében jár el. A jelen esetben azonban a lefoglalt' ingóknak átszállítása a sértett végrehajtónak törvényes hatásköréhez tartozott, a bizonyítás kiegészítésével pedig oly szabálytalanság megállapítása czéloztatik, mely ha fenn is forog, a sértett végrehajtó eljárását nem fosztja meg hivatalos jellegétől és ehhez képest nem jogosíthatja fel a vádlottat a végrehajtó hivatalos eljárásának akadályozására és az annak személye ellen intézett önhatalmú fellépésre. (1907. jun. 12. 5690.) 130. Passiv resistentia túllépése. K. A. községi végrehajtó, e szerint hatósági közeg volt. Vádlott az adókimutatást, melyre a végrehajtó hatósági megbízása volt vezetve, megtekintette s igy K. A. végrehajtó hatósági megbízását tudta; mégis a foglalási jegyzökönyvet felvenni akaró közeg előtt a kirakó asztalt azzal a kijelentéssel, hogy az üzletben foglalni nem enged, ugy ütötte, hogy a végrehajtó irni képtelen volt. Oka volt tehát a végrehajtónak arra, hogy a szobába akart menni; ekkor a vádlott futva, a végrehajtó elé került s a végrehajtót eltaszítva, az ajtó elé állt s azt becsukva kijelentette, hogy oda bemenni senkit sem enged. C.: Az erőszak a jogos cselekvésnek a jogtalan erő kényszere alá helyezésében állván, kétségtelen a valónak elfogadott tényekből, hogy a vádlott jogos cselekvés akadályozása czéljából erőszakot használt. S minthogy nem vehető figyelembe az a védelmi állítás, hogy vádlott csak szenvedőleges magatartást tanúsított, melylyel a Btk. 165. §-ába ütköző bűntett el nem követhető, mert a végrehajtó eltaszitása, a jelzett tiltakozásokat is tekintve a szenvedőleges magatartás határán túlmenő s támadó jelleget mutatnak: a tábla által valónak elfogadott tények a Btk. 165. §-ába ütköző bűncselekmény elemeit kimerítik. (1907. szept. 3-án. 7218. sz.) 131. Szabálytalan eljárás ellenére h. e. erőszak. F. pénzügyőri fővigyázó a felebbvalója, W. adótárnok parancsára sértettet letartóztatta, majd őt a nevezett adótárnok hivatalos helyiségébe való erőszakos behatolásában megakadályozta, erre vádlott F. M.-t és az annak segítségére siető T. L. pénzügyőri szemlészt megtámadta, tettleg bántalmazta és mindkettőn késszurásokkal testi sérülést ejtett. C: E tények szerint vádlott a pénzügyőrökkel szemben nem volt jogos védelem állapotában, hanem ellenkezőleg ő támadta meg és bántalmazta támadólag a pénzügyőri fővigyázót és a szemlészt. Téves a vádlottnak és védőjének a semmiségi panaszuk indokaiban kifejtett az az álláspontjuk, hogy miután az eljárt pénzügyőröket a rendőrhatósági jog meg nem illeti, a vádlottnak joga volt a pénzügyőrök által rajta elkövetett erőszakkal szemben, erővel is ellentállni. Téves azért, mert a pénzügyőrség szolgálatára vonatkozó sza-