Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

64 Btk. 102. §. ítélet ama kijelentése, hogy a törvényszék a vizsgálati fogságból négy hónapot beszámít, nem tekinthető uj rendelkezésnek, hanem csakis ismétlése a beregszászi törvényszék ítélete ide vonatkozó részének, ami kitűnik mindkét ítéletnek a kitöltött büntetési idő naptárilag megjelölt voltából (1907. márczius 29-től július 29-ig); alaptalan az ügyész semmiségi panasza azért, mert az összbüntetés kiszabásának tárgyát a Bp. 517. §-a és 518. §-ának /. bekezdése értelmében csakis az előbbi ítéletekkel kiszabott szabadságvesztés-büntetések képezik, az az időtartam azonban, mely az előző külön Ítélettel kiszabott büntetésből már kitöltöttnek vétetett, amaz előző ítéletnek azon részét képezi, mely az összbüntetés kiszabásánál változatlanul hagyandó s az összbüntetés meghatározásának körén kivül esik. (1908. évi márczius 5-én. 788. sz.) Btk. 102. §. 121. Összbüntetés nem szabandó, ha a bíróság a fogházzal büntetendő két delictum közül az egyikre csak pénzbüntetést szab. C.: Igaz ugyan, hogy a Btk. 96. §-ának 1. bekezdése szerint, ha ugyanazon személy több büntetendő cselekményt, vagy ugyanazon büntetendő cselekményt több izben követte el: az egyes cselekményekre együttvéve egy összbüntetés szabandó ki, viszont azonban a Btk. 102. §-ának 1. bekezdése azt rendeli, hogy a pénzbüntetés minden cselekményre külön állapítandó meg. Minthogy pedig eme két jogszabály szembeállításából, valamint a Btk. 96. §-ának 2. bekezdésében és következő szakaszaiban foglaltakból nyilvánvaló, hogy összbüntetés alkalmazásának csak akkor van helye, ha az egy ítélet tárgyát képező bűncselekmények mindegyikére, illetőleg azok közül többre szabadságvesztés-büntetést kellene kiszabni, ellenben a pénzbüntetéssel büntetendő cselekmény összbüntetés kiszabásának tárgya nem lehet; minthogy a Btk. 102. §-a nem tesz különbséget abban a tekintetben, hogy a pénz mint főbüntetés a büntető törvények különös részében az egyes büntetendő cselekményekre megállapított büntetési tételeken vagy pedig a Btk. 92., illetőleg a Kbtk. 21. §-ának, avagy a Btk. 72., illetve 66. §-ának alkalmazásán alapul; minthogy a büntető törvényekben nincs tiltó rendelkezés arra nézve, hogy ha a vádlottat terhelő és egyazon ítélet tárgyává tett bűncselekmények között olyanok is vannak, amelyekre vonatkozólag a törvény különös részében megállapított szabadságvesztésbüntetés helyett, a Btk. 92. §-a, illetve a Ktk. 21. §-a, vagy a Btk. 72. §-a, illetve 66. §-a feltételeinek fenforgása mellett pénzbüntetés kiszabása mutatkozik indokoltnak, az esetben a bíróság az adott körülmények között egyedül igazságosnak tartott ezt a büntetést ne alkalmazhassa, amely felfogás helyessége mellett szól az is, hogy a büntetés kiszabására befolyással bíró súlyosító és enyhítő körülmények, a dolog természete szerint, az együtt elbírálandó.bűncselekmények mindenikére nézve külön-külön mérlegelendők; minthogv az esetben, ha a bíróság a bűnösség fokának ily mérlegelése