Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

26 Közjog és közigazgatás 87. tétel. 50. Szolgálati szerződéseknél az illeték kivetésének alapja a szolgálatadó által fizetett teljes összeg, tekintet nélkül arra, hogy a szolgálattevő a szolgálattételre másokat is alkalmaz és ezeket a szolgálatadótól húzott bérből dijazni köteles. Kb.: Ügyfélnek kérése az, hogy a biztosítási vezérügynökkel kötött szerződés illetékezésénél az általa kifizetett dijakból le vonassanak azok az összegek, amelyeket a vezérügynök a fő- és alügynököknek dijak czimén kifizetett, más szavakkal az illeték csak azok után az összegek után írassék elő, ami a vezérügynök részére tisztán fennmaradt. Az illetéki szabályok rendelkezései szerint az illeték mérvének soha sem az a mértéke, ami a szerződő feleknek az illetékköteles okiratban foglalt ügyletből kifolyólag tiszta haszonként fennmarad, hanem mindig az az érték, amelyre a jogok szerzése, megerősítése, megszüntetése stb. vonatkozik. Ilyen illetékalapot képező érték gyanánt a szolgálati szerződésekre vonatkozólag az illetéki díjjegyzék 87. tételéhez kapcsolt jegyzése a kikötött bért jelöli meg, kikötött bérül pedig azt az összeget kell tekinteni, amit a szolgálatadó kifizet, teljesen közömbös lévén illetékszabás szempontjából az, hogy a szolgálattevő a szolgálattételre esetleg másokat is alkalmaz és ezeket a szolgálatadótól kapott bérösszegből dijazni köteles, mert ez által az a bérösszeg, amit a szolgálatadó kifizet, tehát az az érték, amit az illetékköteles okirat szabályoz, összegében változás alá nem esett. Abból a körülményből, hogy az illetékkiszabásnál olyan tételek, mint a szervezésre fordított és egyéb különféle kiadások, az imént kifejtett elvek ellenére panaszos javára számításba vétettek és levonásba hozattak, — panaszos részére jog nem származik, arra tehát sikerrel szintén nem hivatkozhatik. Az ezek szerint alaptalan panasznak helytadni sem lehetett. 89. tétel. 51. A rész vény társulatok a kisorsolt s visszafizetett részvények helyett adott élvezeti jegyekre eső felülosztalékok után a II. fokozat szerinti illetéket az illetéki díjjegyzék 89. tétel IX. pontja rendelkezéséhez mérten tartoznak leróni. Kb.: A panasznak tárgyát kizárólag az képezi, hogy az élvezeti jegyek szelvényeire kifizetett felülosztalékok után az illetékkiszabás nem az 1000 K-ra való kikerekités alapján, hanem minden egyes 5—5 K-nyi felülosztalék után külön-külön eszközöltetett. Panaszos részvénytársaságnak a kiszabási iratok között levő s az 1907. évi márczius hó 23-ik napján 4414. sz. a. kelt kimutatása szerint ugyanis a még ki nem sorsolt 9849 darab s az alapszabályok 7. §-a szerint egyenként 200 K-s részvényre eső osztalékon és felülosztalékon kivül az alapszabályok 14. §-a értelmében már kisorsolt s egyenként 200 K-s 151 drb részvény helyébe, az alapszabályok 15. §-a értelmében kiállított ugyanannyi élvezeti jegy után is egyenként 5—5 K fölülosztalék fizettetett ki. Panaszos részvénytársaság már a fizetendő illetékre vonatkozó részleges kiszámítást is magá-