Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 380. §. 197 az itéletileg kiszabott fogházbüntetés fog foganatba vétetni. A járásbíróság Sz. I.-nak ezen végzés ellen a megállapított pénzbüntetés magas volta miatt közbevetett felfolyamodását elfogadta, az iratokat a pestvidéki törvényszékhez felterjesztette, mely másodfokú végzésével az elsőbiróság végzését részben megváltoztatta és a Sz. I. által főbüntetésül fizetendő pénzbüntetés összegét százötven koronára leszállította. C. (Jeé.): A járásbíróság azzal, hogy a Sz. T. részéről az ellene jogerősen kiszabott szabadságvesztésbüntetésnek legfelsőbb kegyelem folytán pénzbüntetésre történt átváltoztatása iránt a járásbíróság által hozott határozat ellen közbevetett felfolyamodást elfogadta, a törvényt megsértette; valamint törvénysértést követett el a törvényszék is azzal, hogy a járásbíróságnak a szabadságvesztésbüntetés átváltoztatása tárgyában hozott végzését az elitélt felfolyamodására felülvizsgálta és erre vonatkozóan érdemileg határozott. A jelen esetben ugyanis a jogerejüleg kiszabott szabadságvesztésbüntetésnek pénzbüntetésre való átváltoztatása a királynak a legfelsőbb elhatározásban nyilvánult kegyelmi tényen alapult. A kegyelmezés felségjoga, mely a királyt, mint az igazságszolgáltatás kútfejét illeti, kiterjed ugy a megállapított büntetésnek teljes vagy részben való elengedésére, valamint a büntetés súlyának enyhítésére s ebben az irányban a felségjog gyakorlása korlátlan. Arra nézve tehát, hogy a jogerejüleg megállapított, de a legfelsőbb kegyelmi tény folytán nem foganatosítandó büntetés helyébe milynemü és tartalmú büntetés lépjen? kizárólag a legfelsőbb elhatározás az irányadó. Amennyiben pedig a legfelsőbb elhatározás nem tartalmaz rendelkezést a kegyelem folytán elengedett büntetés helyett alkalmazandó büntetés neme és mértéke iránt, ez csak annyit jelent, hogy a felség ennek meghatározását az általa kijelölt bíróságra bízza; de korántsem jelentheti azt, hogy az elengedett büntetés helyébe lépő büntetés meghatározása a bűnvádi perrendtartásban szabályozott bűnvádi eljárás útjára tartoznék s hogy az e részben hozott határozat a bűnvádi perrendtartásban engedett perorvoslatokkal s különösen annak 378. §-a alapján megtámadható volna. Minthogy pedig a jelen esetben keletkezett fentemiitett legfelsőbb elhatározás szerint az illetékes elsőfokú bíróság bízatott meg azzal, hogy a Sz. I.-ra három rendbeli rágalmazás vétsége miatt kiszabott 30 napi fogházbüntetést vagyoni viszonyainak megfelelő pénzbüntetésre átváltoztassa, kétségtelen, miképp az erre vonatkozó határozat hozására kizárólag a járásbíróság volt hivatott s hogy e részben hozott határozata végérvényes volt. (1908. jun. 24. J..862. sz.) Bp. 380. §. 372. A felebbezést visszautasító végzés ellen bejelentett felfolyamodásnak nincs halasztó hatálya a főtárgyalás kitűzésére. R. O. a táblának végzése ellen felefolyamodott, amely szerint, a tábla a felebbezését visszautasító végzés ellen bejelentett felfo-