Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 325- §• 187 §-ának 3. bekezdésében foglaltak teljesítése után a Btk. 305. §-a szerint kellett volna minősíteni. (1907. jun. 12. 5687. sz.) 353. Közvádló a Btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás büntette czimén emelt vádat B. S. vádlott ellen. A kir. Ítélőtábla a csalárd bukás bűntettét a kárositási szándék hiányában megállapíthatónak nem találta ugyan, azonban e vádlottat a Btk. 416. §-ának 1., 2. és 4. pontja alá eső vétkes bukás vétsége miatt ítélte el azért, mert e vádlott gondatlan üzletvezetése által idézte elő a czég fizetésképtelenségét, mert a törvény rendelkezésének megfelelő kereskedelmi könyveket nem vezetett és mert a csődkérvény beadását elmulasztotta s módot nyújtott egyes hitelezőknek arra, hogy a czég vagyonára végrehajtás utján zálogjogot szerezzenek. C: Itt a tettazonosság kérdése merül fel s megbírálandó az, vájjon a vád és az ítélet tárgya azonos-e. Büntetőjogi szempontból a tettazonosságot a büntetőtörvény által védett jogi érdek azonossága határozza meg. A büntetendő vagyonbukás csak egy egységes tényálladékot képez, abban az esetben is, ha a Btk. 414. és 416. §-ainak valamennyi pontjai sértetnek meg, mert e pontok a büntetendő vagyonbukás elkövetésének csa'k egyes módozatait állapítják meg, de a vagyonbukás tényálladékánaik egységét meg nem bontják, ugy, hogy azok egymás közt egy és ugyanazon bukásból folyóan bűnhalmazatot nem is alkotnak és közös ismérvük abban nyilvánul, hogy az ezen törvényszakaszokban megjelölt szándékos cselekmények vagy mulasztások következtében a iközadós hitelezői vagyonjogi érdekeikben sérelmet szenvednek. A Btk. 414. és 416. §-ainak mindegyik pontja tehát a hitelezőknek a vagyonbukás által veszélyeztetett vagyonjogi érdekeit védi, miből folyóan a sértett jogi érdek a büntetőjogi megtorlás alá vonandó vagyonbukás eseteinek mindegyikében azonos lévén, azonos a tett is, bár elkövetésének módja az egyes esetek megkülönböztetése szerint különbözik. Ezekhez képest a törvény által védett érdek közösségénél s a vagyonbukás tényálladékának oszthatatlan voltánál fogva nem sérthette meg a kir. Ítélőtábla a tettazonosság elvét és nem hozott Ítéletet törvényszerű vád nélkül, amidőn a Btk. 414. §-ának 1. és 3. pontjába ütköző csalárd bukás büntette miatt emelt vád folytán a vád alapjául szolgáló vagyonbukást a tárgyalások során kifejtett tényállásnak megfelelően a Btk. 416. §-ának 1., 2. és 4. pontjában meghatározott vétkes bukás vétségének minősítette és B. S. vádlottat ebben a vétségben mondotta ki bűnösnek. Ezen alaki semmiségi okra alapított semmiségi panasz annyival kevésbbé jöhet figyelembe, mert az elsőfokú főtárgyaláson a közvádló a csalárd bukás bűntettére irányuló vád előterjesztése után pótlólag felhozta azt is, hogy a vádlottak által elkövetett cselekmény a Btk. 416. §-ába ütköző vétkes bukás tényálladékát is felöleli s ekként a vád a vétkes bukás vétségére is kiterjed.