Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Bp. 91. §. 179 §-ában meghatározott azt a módját, mely szerint a felhatalmazás akár az ügyészséghez, akár az igazságügyi miniszterhez intézett hivatalos iratban, vagy külön írásbeli nyilatkozatiban adható meg. A táblának ez az álláspontja téves; mert a Bp. 48. §-ának rendelkezéseiből is nyilvánvaló, hogy a sértett ügyvéddel képviseltetheti magát, s mivel a törvény a felhatalmazásra nézve nem rendelkezik, hogy az csak személyesen tett nyilatkozattal adható meg, a meghatalmazott ügyvéd utján adott felhatalmazást is joghatályosnak kell tekinteni. Ennélfogva a tábla Ítéletének a jelen ítélet rendelkező részében meghatározott részét a Bp. 385. §-ának 2. bekezdése értelmében meg kellett semmisíteni. (1908. márcz. 18. 2149. sz.) 339. C.: A Btk. 270. §-ában emiitett valamely közhivatalnok által az ügyészséghez közvetlenül intézett beadványban kifejezésre juttatott az a kérelem, hogy a sérelmére elkövetett rágalmazás, illetve becsületsértés vétsége miatt a bűnvádi eljárás folyamatba tétessék, alakilag is megfelel a Bp. 91. §-ában foglalt felhatalmazás kiállításának. (1908. febr. 12. 1041. sz.) 340. A felhatalmazás a cselekményre nézve adatik. Kolozsvári T.: A felhatalmazás szerint a bűnvádi eljárásnak kifejezetten R. L. elleni megindítása kéretik, illetőleg az iránt adatik meghatalmazás. Mivel pedig a jelenlegi vádlott, F. K. ellen a bűnvádi eljárás megindítása nem kéretett, s a felhatalmazás hatálya ő reá ki nem terjeszthető, nyilvánvaló, hogy ellene a bűnvádi eljárás megindításának alapját képező felhatalmazás hiányában helye nincs. C: Minthogy a felhatalmazási cselekmények jogi természetéből az következik, hogy a felhatalmazás a közérdekből megtorlandó bűncselekménynek üldözhetésére, tekintet nélkül az annak elkövetésével terhelt személyre ad jogosultságot; minthogy e mellett szól a Bp. 90. §-ának 2. bekezdéséből vont hasonszerüség is; e bekezdés ugyanis csak bűncselekménynek határozott megjelölését teszi kötelezővé a magáninditványban, de nem egyszersmind a tettes személyének megnevezését is; minthogy a Btk.-nek 269—272. §§-aiban foglalt kijelentések és ez érvelés helyessége mellett szólnak; minthogy a pénzügyigazgatóság, mint a M. F. volt m. kir. pénzügyőri szemlész felettes hatósága törvényes időn belül kérte a nevezett pénzügyőri szemlész sérelmére elkövetett rágalmazásnak bűnügyi uton való megtorlását, s ezzel a cselekmény üldözhetéséhez megkívánható felhatalmazást megadta; minthogy ezek szerint a tábla tévedett abban a kérdésben, hogy a vád tárgyát képező rágalmazás vétségének üldözhetéséhez szükséges meghatalmazás hiányzik: ennélfogva a tábla ítéletét az idézett törvényszakaszok értelmében meg kellett semmisíteni, s ugyanazt a bíróságot uj szabályszerű eljárásra kellett utasítani. (1908. febr. 25. 1486. sz.)