Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Ut. i. §. 302. Aránytalanság. Vádlottak a sértett feleknek 20% kamatra kölcsönöket adtak. A kölcsönvevő sértettek kevés vagyonú földmivesek vagy éppen vagyontalanok s a kölcsönöket nagyobbrészt életszükségleteik fedezésére vették fel. A kölcsönösszegek legtöbb esetben kicsinyel; voltak. A jégverés a járásban minden termést elpusztított s ezt vádlottak tudták is. C.: Ezekből kitűnik, hogy sértettek a kölcsönök felvétele idején anyagi szorultságban voltak, s hogy vádlottak azoknak szorultságát felhasználva, hiteleztek nekik, még pedig tekintve a magas kamatlábat, olymérvü kikötések mellett, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közt szembetűnő aránytalanság mutatkozik. E szerint a vádlottak terhére megállapított cselekmények az 1883. evi XXV. t.-cz. 1. §-ába ütköző uzsora vétségének minden alkotó elemeit kimerítvén, a kir. tábla büntetendő cselekmény tényálladékát helyesen állapította meg. Hogy pedig vádlottak üzletszerűen foglalkoztak uzsoraügyletekkel, ezt az uzsoraügyletek nagy száma egymagáiban is nyilvánvalóvá teszi, minélfogva vádlottakcselekményei az id. t.-cz. 2. §-a minősítése alá esnek. (1907. decz. 12. 9583. sz.) 303. Uzsora nem forog fenn, ha az uzsorás követelés neln érvényesíttetett. C.: Minthogy vádlott az eljárás rendén azzal védekezett, hogy az első hitelezési ügylet kötése alkalmával a fizetési halasztás igénybevétele esetére — tehát feltételesen — tett kikötés érvénybe sem lépett, mert a sértett a kölcsönvett 600 K-t a megállapított határidőben visszatérítette; továbbá azzal védekezett, hogy a második kölcsönügylet létrejötte alkalmával tett kikötésből reá hárulható előnyről önként lemondott, amennyiben bár a fizetési határidő be nem tartása folytán 1000 K-t volt volna jogosítva a sértettől követelni, a fizetés alkalmával 600 K-val megelégedett, az elkövetett törvényszegést tehát jóvátette; minthogy ennek ellenére a tábla nem állapította meg, hogy a sértett visszafizette-e a vádlottól kölcsönvett összegeket és ha igen, mikor fizette vissza; továbbá nem állapította meg, hogy a visszafizetés alkalmával kövevagy más czimén még bizonyos összeget és ha igen: mennyit, avagy mindkét alkalommal megelégedett-e azzal, hogy a sértett csupán a tényleg kölcsönvett összeget fizesse vissza; minthogy 1 büntetőtörvény megfelelő rendelkezéseinek alkalmazhatása a most jelzett s a bűncselekmény tényálladékának fennforgására, illetőleg a büntethetőség kizárására vonatkozólag lényeges körűiméig éknek a megállapítását szükségessé teszi: az előadottaknál fogva a tábla ítéletét a Bp. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében megsemmisíteni és ugyanazt a bíróságot uj eljárásra utasítani kellett. (1907. decz. 18. 9720. sz.)