Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)
148 Btk. 416. §. rint a vádbeli tett a Btk. 414. §-ának 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettét képezi. (1907. május i-én. 4261. sz.) Btk. 416. §. 1., 4. p. 288. Vétkes bukás megállapításának mellőzése, midőn egy napszámosnő a kellő szakértelem hiánya daczára üzletet nyitott. V. szatócsüzletét 1904. szeptember 29-én nyitotta meg 470 K töke befektetéssel és pedig v. meg nem czáfolt előadása szerint több utazó azon rábeszélésére, hogy nem szükséges egy üzlet vezetéséhez különös szakértelem, csak nyissa meg az üzletét, s rendeljen náluk portékát s könnyen fog megélni. Ily körülmények között azután v.nak, mint teljesen tudatlan napszámos asszonynak, mindenféle minőségű árut küldtek, magas árakon, ugy, hogy v. azon vagy egyáltalán nem, vagy csak csekély haszonnal tudván túladni, fizetésképtelensége bekövetkezett. Szegsz árdi tsz.: Figyelemmel ezekre a körülményekre, kétségtelen, hogy v. fizetésképtelenségét nem v. könnyelműsége, költekezése vagy pazarlása okozta, annál kevésbé, minthogy az üzlet naponta 1 K 60 f. — 4 K jövedelmet hozván, abból könnyelmüsködni, vagy pazarolni alig lehet. De nem áll meg a vádnak azon része sem, hogy v. fizetésképtelensége tudatában engedett többi hitelezője előtt N. I. javára zálogjogot, mert v. annyira alacsony műveltségi fokon álló egyén, hogy egyáltalán nem lehetett vele tisztában, vájjon fizetésképtelcn-e ő, vagy sem, s mert N. I.-tól is azért vette kölcsön a 750 K-t, hogy ezt hitelezői kielégítésére fordítsa, ilykép v. eljárása ez irányban is teljesen jóhiszemű volt, s gondatlanságát, vagy mulasztását az üzleti ügyekben való teljes járatlansága • kizárja. Mindezen adatok figyelembevételével v.-tat a vád és következményeinek terhe alól felmenteni és a felmerült költségeket a kir. kincstár terhére utalni kellett. Pécsi T.: hh. (1907. márcz. 27. 521.) 289. Nem büntetendő az a hitelező, aki a vagyonbukott fizetésképtelensége tudatában a fiztésképtelen adós vagyonára zálogjogot szerez. Sch. Zs. a kérdéses három váltót D. S.-tól az ennek unokájával történt házasságra lépés alkalmából a nő hozományakép kapta. A Sch. Zs. részéről D. S. ellen a váltók alapján 6000 K és járulékai iránt érvényesített követelés tehát a tsz. szerint nem a hitelezők megkárosítására irányzott czélból koholt, hanem valódi követelés volt. Megállapította a Ikir. tsz. egyúttal azt is, hogy vagyonbukott D. S., miután fizetésképtelenségét tudta, a csődkérvény beadásának elmulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy vagyonára Sch. Zs. 6000 K erejéig zálogjogot nyervén; Sch. Zs. pedig tudva D. S. fizetésképtelenségét, a csődkérvény beadásának elmulasztását arra használta fel, hogy az emiitett követelés erejéig D. S. ingatlanaira zálogjogot szerzett s ennek alapján D. S. vádlottat a Btk. 416. §-ának