Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 391. §. 141 minthogy sértett a fentiek szerint üldözhetövé vált vádbeli tett miatt feljelentését, illetőleg inditványát csak 1906. szept. 11-én terjesztette elő: a tábla nem tévedett, amikor a vádlott javára a Bp. 385. §-a I. c) pontjában meghatározott és a bűnvádi eljárás megindítását kizáró ok fenforgását állapította meg. (1908. február 11-én. 1022.) Btk. 391. §. 272. Posta takarékpénztári könyv hamisítása közokirathamisitás. -J. Szegedi T.: A törvényszék ítéletét helybenhagyni kellett, mert a postatakarékpénztár nem magánvállalat, hanem az 1885 :IX. t.-czikk 1. §-a szerint állami kezelés és jótállás alatt álló állami intézmény lévén, a postatakarékpénztár betéti könyvei közokiratok s ezekbe a könyvekbe postatisztek, tehát közhivatalnokok által bevezetett tételeknek meghamisításából az államra jogsérelem háramolhatik; az ilyen lényeges téeleknek meghamisítása tehát a Btk. 391. §-ában meghatározott közokirathamisitás bűntettének tényelemeit teljesen kimeríti. C.: A közvédőknek és Cs. F. vádlottnak semmiségi panasza elutasittatik. Ez a perorvoslat alaptalan, mert a törvényszék ítéletében megjelölt postatakarékpénztári betéti könyvecske, a Tábla Ítéletének vonatkozó s e helyütt elfogadott indokolása szerint közokirat s annak a törvényszék ítéletében előadott módon történt meghamisítása a T. által valóknak elfogadott tények és helyes jogi indokolás szerint, a Btk. 391. és 392. §§-aiba ütköző közokirathamisitás bűntettének összes alkatelemeit kimeriti, mihez képest az alsófoku bíróságok a büntetőtörvény megfelelő rendelkezését nem alkalmazták tévesen, midőn Cs. F. vádlottnak a szóban levő postatakarékpénztári betéti könyvecskének meghamisítását eredményező vádbeli tettét a Btk. 391. és 392. §§-aiba ütköző közokirathamisitás bűntettének minősítették. (1908. jan. 21. 463. sz.) 273. Közjogi sérelem lehetősége is elég a közokirathamisitáshoz. C: Ami azt az érvelést illeti, hogy a vádlott által a rendőrkapitányság elé terjesztett hamis tartalmú közokiratból jogsérelem valakire nem is háramolhatott, jogi értékkel azért nem bir, mert a „valaki" fogalma, amelyet a törvény mint kelléket, hogy t. i. a jogsérelem erre háramoljék, vagy háramolhassék, nemcsak a magánjogi alanyok tényleges, vagy lehető jogsértését jelenti, hanem magában foglalja az egész jogterületet, tehát a közjogot is, amelynél fogva ez az ismérv megvalósul akkor is, ha a hamisításból az államnak a közjogban gyökerező valamely jogára, vagy jogi érdekére sérelem háramlik, vagy háramolhatik; az pedig kétségtelen, hogy annak közokirati hamis feltüntetése, hogy a jogerősen elitéltek szabadságvesztés-büntetésüket elszenvedték, holott az tényleg végre nem