Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

I 10 Btk. 292., 298., 301. §§: megfizetett kártérítési összeget az elhalt kiskorú Cs. P. örököseitől visszakövetelni nem jogosult. Felperesnek további felülvizsgálati panasza az, hogy a felebbezési bíróságnak elutasító ítélete abból az okból is jogszabályt sért, mert a kárösszeg a kiskorú Cs. P. tartására kötelezett atyának megöletése folytán a nevezett kiskorú javára a tartási költségek fedezésének czéljára ítéltetvén meg, a kiskorúnak elhaltával a kártérítési összeg rendeltetését veszítette. A kárösszeg ily czélra való fordításának lehetősége, megítélésének oka — a panasz szerint — megszűnvén: az annak visszafizetésére irányzott keresetének már ez okból is hely lett volna adandó. A T. ezt a panaszpontot is alaptalannak találta. Az az anyagi érdeksérelem ugyanis, melynek kiegyenlítéséül a büntető bíróság a kártérítési összeget a kisk. Cs. P. javára megítélte, az utóbb nevezettnek elhalálozása folytán kiegyenlítést nem nyert; a felvett kárösszeg visszafizetésére irányzott keresetnek tehát a most említett jogalapon annyival is kevésbbé lehetett sikere, mert a büntetőbíróság ítéletében nem valamely visszatérő időszakokban fizetendő tartási dijat itélt meg, amelynek megfelelő részleteire vonatkozólag a fizetésnek kötelezettsége a jogosultnak halálával a tartási díjnak természetéből és rendeltetéséből folyólag nyilvánvalóan megszűntnek volna tekintendő, hanem a kártérítést a büntetőbíróság a kiskorú által szenvedett minden irányú anyagi érdeksérelmeknek mérlegelése alapján egy átalányösszegben állapította meg. Felp. tehát a tőle behajtott kárösszeg visszafizetésére irányuló keresetével annyival is helyesebben és jogszabálysértés nélkül utasíttatott el, mert a megítélt kártérítési összeg a büntetőbíróság ténybeli mérlegelésének eredményéül lévén tekintendő, annak a kérdésnek megbirálása, hogy ez az összeg a kiskorúnak elhalálozása folytán most már egészben, vagy részben illeti-e meg a kiskorút? (illetve örököseit), a büntetőbíróság hatályában levő ítéleti döntésének érin1 tése nélkül nem történhetnék. (1907. márcz. 8. G. 1907/26. sz.) Btk. 298. §. 203. A 298. §. csak a sérelmet okozóra terjed ki. C. (Jeé.): A Btk. 298. §-a szerint e §. alapján csak az a vádlott ítélhető el és büntethető, aki ellenfelét a párviadalban megsebesítette; már pedig H. F. vádlott az ellenfelét a párviadalban nem sebesítette meg. (1907. febr. 13. 1434. sz.) Btk. 301. §. 204. Súlyos testi sértés kísérlete fogalmilag ki van zárva? A vádirat szerint a vádlottnak tagadásával szemben nem volt bizonyíték beszerezhető abban az ügyben, hogy ő a Zs. K. sértett életét akarta volna kioltani; az eszköznek, a forgópisztolynak alkalmas voltából azonban azt a következtetést vonja le a kir. ügyészség, hogy az minden kétséget kizárólag alkalmas arra, hogy 20 napon tu)